2014.12.08. 18:48
Legújabb regényének bemutatásával köszöntötték Závada Pált
Komlós kifogyhatatlan a témákból — ezt súgta a legújabb Závada-regényt szorongatva egy helybeli olvasó, aki megtisztelte jelenlétével a város díszpolgárát, a tótkomlósi születésű írót a szombati író-olvasó találkozón. Az alkalom nem csak erről szólt. Závada Pált 60. születésnapja alkalmából is köszöntötték a tótkomlósiak.
A találkozó apropója a 2014 tavaszán megjelent legújabb regénye, a Természetes fény bemutatója volt a helyi könyvtárban, ahol kisgyermekként vált igazi olvasóvá az író. Ez is kiderült a beszélgetéskor. Bod Péter irodalomtörténész, újságíró a kötet kuriózumaival, a legekkel kezdte: a cselekmény 1937-1947 között játszódik; 623 oldalon, 247 fotóval illusztrálva, három részletes térképpel. A könyv súlya egy kilogrammnál is több. S hogy mit rejt a külcsín mellett a belbecs?
— E tíz év a cselekvés évtizede volt mifelénk. A boldog nyugat-európai népek történelmébe száz év alatt se fért bele ennyi minden. A tótkomlósiak életébe viszont igen: rohantunk bele a második világháborúba, zsidótörvények születtek, Magyarország hadba lépett, a fiatalok vonultak a frontra, gettók, deportálások, élmények és borzalmak, orosz megszállás, átvonult Dél-Békésen a front. A fiatalabb korosztálynak felfoghatatlan. Az embereknek felocsúdniuk se volt idejük. Hat éve kezdtem el a regényemet, de módosult az eredeti írói elképzelésem, miután leforgattuk a tótkomlósi fényképész Weisz családról szóló dokumentumfilmet. Dr. Kancsó János rákérdezett: Miért nem írsz róluk regényt? Ekkor fogalmazódott meg bennem az elhatározás, írok ugyan egy regényt, s mi volna, ha ők is egy szálként belekerülnének?! Ráadásul Kancsó doktor fényképarchívuma is megerősítette elhatározásomat — ismerte meg a hallgatóság a Závada regény születésének apropóját.
Az író elárulta, nem csak Tótkomlóson interjúzott, például szarvasi szála is van.
— Hálával tartozom Lopusni Andrásnak, legalább 3 regényem ötletadója volt. Szincsok György helytörténeti kutatásaiból sokat merítettem. Édesapám elbeszéléseiből is sokat kaptam. A Kancsó-archívum képei láttán pedig elhatároztam, olyan regényt írok, amelyben a fotók is „beszédesek”. Ez érdekes vállalkozásnak bizonyult. Nem tényregényben, nem szociográfiában gondolkodtam. Fiktív figurákat szerepeltetek a könyvben, de egy-egy tótkomlósi motívum fellelhető — világította meg a szerző, aki azt is kifejtette, a háború borzalmaira nincs mentség, de be kell vallani, abban nem csak áldozatok, hanem tettesek is voltak.
— Ezeket a dolgokat a helyükre kell zökkenteni, de én, mint regényíró nem játszhatok bíróságot. Ezért is „gyúrtam össze” fiktív figurákat és adok elő különféle élethelyzeteket. Így a kényes, kínos történések könnyebben kezelhetők, miközben igyekeztem a legmélyebb boncolgatásokba is belemenni. Komlósiként az itteni dolgokról tudok a legtöbbet, ezért is helyezem inkább ide a regényeimet. Ennek ellenére, ami nálam olvasható, az nem feltétlenül tótkomlósi.
Závada Pál legfrissebb regénye kapcsán úgy fogalmazott, nem az elrettentés volt a célja.
— Jó regényt akartam írni, hogy olvasásra ragadja el az embereket. S aki kézbe veszi a kötetet, képes legyen beletemetkezni.
Aki nem riad vissza a könyv terjedelmétől, méretétől, mit is kap? Egyszerre történelmi, szerelmes, tótkomlósi, holokauszt regényt. Lenyűgözőt — állítják azok, akik néhány nap alatt a végére értek a Természetes fény című Závada-regénynek. Egy elegáns író, aki sodró lendületű kötetet kínál rajongóinak 2014-ben.
Beszédes képek a tótkomlósi digitális gyűjteményből
Závada Pál újraértelmezte a szöveg és a kép viszonyát. A fényképek többnyire helybeli családi gyűjteményekből származnak. A kötet bemutatóján dr. Kancsó János, a helyi digitális gyűjtemény gazdája vetítéssel segített közelebb hozni a történetet, a szereplőket és magát a regényt.— Először a Tótkomlósról szóló szociográfiámban, a Kulákprésben alkalmaztam képeket hagyományos illusztrációként. Most a fényképek láttán ötleteket kaptam. A beszédes képekkel vagyok képes egyenrangúvá tenni az elmesélt történeteimet. De van olyan helyzet, amikor a kép állít valamit, a szöveg pedig annak cáfolata. Dramaturgiailag nagyon izgalmas.
A fotók a szépprózai szövegben hozzájárulhatnak annak az újfajta irodalmi nyelvnek a kiépítéséhez, amelyre épp’ ennek a regénynek van szüksége.
— Először a Tótkomlósról szóló szociográfiámban, a Kulákprésben alkalmaztam képeket hagyományos illusztrációként. Most a fényképek láttán ötleteket kaptam. A beszédes képekkel vagyok képes egyenrangúvá tenni az elmesélt történeteimet. De van olyan helyzet, amikor a kép állít valamit, a szöveg pedig annak cáfolata. Dramaturgiailag nagyon izgalmas.
A fotók a szépprózai szövegben hozzájárulhatnak annak az újfajta irodalmi nyelvnek a kiépítéséhez, amelyre épp’ ennek a regénynek van szüksége. -->
