Lehetetlen feldolgozni a húsz évvel ezelőtti tragédiát

E sorok írója az erkélyén bosszankodott sokakhoz hasonlóan, mert azon a napon a helikopter szinte megállás nélkül körözött zümmögve a város felett azokkal, akik légi élményt szerettek volna átélni.

— A barátomnak köszönhetem, hogy élek. Elcsalt egy ebédre. A repülés helyett a finom falatokat választottam — emlékezett Csizmadia Csaba, akinek édesapja és ikertestvére a 20 éve történt helikopterkatasztrófa helyszínén lelte halálát.

— Ragyogó idő volt, sütött a Nap, én édesanyámnál voltam, vele készítettük a hétvégi ebédhez valót, csirkét pucoltunk, amikor legkisebb fiam, az akkor 22 éves Szilárd érkezett a rossz hírrel. Láttam rajta, valami borzalom történt, ordítva kértem, szólaljon már meg. Annyit mondott, lezuhant a helikopter. Azután jött egy orvos, kaptam nyugtató injekciót — idézte fel a soha nem feledhető tragédia hírének érkezését Csizmadia Lajosné, miközben régi újságokat, gyásztáviratokat, férje és fia kormos, megégett személyes tárgyait rendezgette az asztalon.

[caption id="" align="alignleft" width="370"] Csizmadiáné fiát, férjét veszítette el. Csaba egy ebédnek köszönheti életét.
[/caption]
Bevallotta, nem veszi elő ezeket gyakran. Lelkét azóta is naponta felkorbácsolja a nem múló s nem enyhülő fájdalom a kézzel fogható tárgyak nélkül is. A tragédia után a város anyagi segítséget nyújtott a családoknak, a sportolók jótékonysági programot hirdettek. Ismerősök, üzleti partnerek fejezték ki együttérzésüket. Bizonyára emlékeznek még sokan: a temetés szombatján a Csizmadia pékség kenyerein fekete volt a címke.

— Hatalmas teher nehezedett ránk. Éppen egy komoly fejlesztés zajlott nálunk, 70 milliós hitel nyomasztott bennünket. Kőkemény munka várt rám és két fiamra. A munka segített át- és túlélni ezt az értelmetlen tragédiát, no meg az eltelt két évtizedben öt unokám sikere — mondta kicsit megkönnyebbülve Csizmadiáné Rózsika, akinek minden évben egy nap kőbe vésett: október 22. Akkor fekete ruhát ölt magára és 14 óra 58 perckor megáll szerettei sírjánál. Emlékezik, virágait rendezgeti, miközben ha megérinti a márvány hideg, rideg felületét, beleborzong a szűnni nem akaró fájdalomba. Idén is így lesz ez - hiába telt el már két évtized.

— Minden másként lenne, ha élnének — szólalt meg Csaba, aki félembernek érzi magát ikertestvére, Szabolcs elvesztése óta. Szabolcs és felesége második gyermeküket várták 1994-ben, azt már tudták, kislány lesz. A tragédia után, decemberben született meg Szabina. Csaba teendői megsokszorozódtak: saját gyermekei mellett elhunyt testvére kisfiáról, kislányáról is sajátjaként gondoskodott. Ma már huszonévesek a fiúk és a lányok. Ahogy nagymamájuk fogalmazott, sikeres fiatalok. Ez adhat némi vigaszt özvegy édesanyának, feleségnek, testvérnek, árván maradt gyerekeknek, hozzátartozóknak, barátoknak.

A gyulai Kempf (fél)testvérek is a technikai sportok kedvelői voltak. Zsolt, az idősebbik fiú a tragédia előtt tért haza Amerikából, légi élményben volt része, fentről láthatta a természet csodálatos alkotását, a Grand Canyont.

— Azon a szombaton együtt indultak el. A fiam, Robi és Zsolt nagyon jó testvérek voltak. Zsolt, az idősebb vitte magával öcsit. A pusztaföldvári autóverseny volt az úti céljuk. Akkor láttam őket utoljára. Értelmetlen halálukra ma se találok értelmes magyarázatot. Arra emlékszem, hozzánk este 9 óra körül érkezett egy rendőr és egy orvos, s közölték a borzalmas hírt. Majd az azt követő 3 hónap nekem teljesen kiesett. Éltem, de minek. Csak lézengtem. Máig elfogadhatatlan, hogy elveszítettem a fiúkat. A fájdalmat csak fokozza még ennyi idő távlatában is, hogy akkor és azóta se volt senki, aki azt mondta volna: Sajnálom! Bocsánat! Pedig voltak felelősök — mondta a gyulai, máig gyászoló édesanya, Robi anyukája, Kempf Józsefné.

Szabálytalanságok, engedélyek hiánya, túllépett létszám, pilótahibák sora

„A baleset Orosháza ás Pusztaföldvár között történt 1994. október 22-én egy Mi-2-es típusú géppel, ami Ukrajnából került hozzánk és egy magyar kft. üzemeltette.  A pilóta is ukrán állampolgár volt. Az ukrán személyzet azért érkezett, hogy a helikopter szabályszerű üzemeltetését ellenőrizze, nem pedig azért, hogy végezze! Hivatalosan ide, illetve a hazarepülés alkalmával vezethették volna a gépet, egyszerűsítve ezzel a lajstromba vétel és a lajstromból törlés folyamatát.

A vizsgálatnál azonnal kiderült, hogy az ukrán pilótának erre a repülésre nem volt jogosultsága, a szerelőnek pedig a gép ilyen körülmények közötti üzemeltetésére. A szerelő minden esetben arra hivatkozott, hogy ő a légi jármű parancsnokától kapott utasítást a tevékenységre. A baleset során a 9 utassal együtt a pilóta is életét vesztette, ezt nem áll módunkban ellenőrizni. A pilóta már több mint 10 fordulón túl volt az utasrepültetésben (amihez nem volt engedélye), amikor felszállt a végzetes útra. A jobb ülésben egy utas ült, az utastérben még hat, biztonsági övvel ellátott hely volt. Két fővel túllépték az utaslétszámot, és ők sehová sem voltak bekötve. Ez szabálytalan! Kiderült, az egyik tűzcsap, amit megtaláltunk, az üzemanyagrendszer egyik fő egysége, zárt helyzetben volt.

A kérdés az volt, ez miből adódott? A zuhanás utáni roncsolódás miatt záródott-e el, vagy valaki elzárta? Kiderült, a hajtómű, amihez ez a tűzcsap tartozott, a becsapódás pillanatában állt. Kiderült az is, a pilóta állapota se volt tökéletes. Kimutatta a vizsgálat, hogy legutolsó infarktusa két órával a baleset előtt történt.... ”(Részlet Punka Györgynek, a  Repülési Felügyelet  műszaki felügyelőjének 1995 februárjában tett nyilatkozatából, mely a Top-Gun magazinban jelent meg.)

Húsz éve még nem a világhálón éltünk

A Mi-2-es helikoptereket a Magyar Honvédség ejtőernyősei is használták. A Mi-2-es a közepes sebességi tartományt szereti. Az internet világában kutakodva, az orosházi, 20 éve történt légi katasztrófáról egy bejegyzéssel találkoztunk. Sármási Zoltán honlapján bukkantunk pár sorra. (Honlapjának a célja olyan járművek, járműtípusok bemutatása, amelyeket az enyészet, illetve a hazai közlekedés világából való teljes eltűnés veszélye fenyeget.) Íme a bejegyzés:

,,HA-BFD: Erről az orosz 1984-es Mi-2-ről mindössze annyi tudok, hogy 1994-ben került hazánkba, és még abban az évben október 22-én Orosháza és Pusztaföldvár között lezuhant.”

— Összeomlott az életem a gyerekek elvesztésével. Előtte édesanyámat, majd a tragédia után nem sokkal édesapámat is eltemettem. Alig telt el félév. De az élőkért kell tovább élni, el kellett magammal fogadtatni a megváltoztathatatlant — ezt már Balogh Zoltán édesanyja, Margit asszony mondta a síremlék mellett állva. Bevallotta, a haláleset okozta depresszió idején ő is úgy érezte, nincs értelme reggelente felébrednie, felkelnie.

— Az életünkben vannak napfényes időszakok, majd kapunk az árnyékos oldalból is. De a mindennapok értelmét nekünk, élőknek kell megkeresni. Kisebbik fiam és annak családja, 12 év múlva az unokák érkezése hozott újra fényt az életembe. De bevallom, nekem 20 éve nincs ünnepem, hiszen akkor kettétörött a lelkem, az egész életem.

— Összeomlott az életem a gyerekek elvesztésével. Előtte édesanyámat, majd a tragédia után nem sokkal édesapámat is eltemettem. Alig telt el félév. De az élőkért kell tovább élni, el kellett magammal fogadtatni a megváltoztathatatlant — ezt már Balogh Zoltán édesanyja, Margit asszony mondta a síremlék mellett állva. Bevallotta, a haláleset okozta depresszió idején ő is úgy érezte, nincs értelme reggelente felébrednie, felkelnie.

— Az életünkben vannak napfényes időszakok, majd kapunk az árnyékos oldalból is. De a mindennapok értelmét nekünk, élőknek kell megkeresni. Kisebbik fiam és annak családja, 12 év múlva az unokák érkezése hozott újra fényt az életembe. De bevallom, nekem 20 éve nincs ünnepem, hiszen akkor kettétörött a lelkem, az egész életem.

Emlékezzünk! Szombat volt. Orosháza határában az országos autócross bajnokság nyolcadik, befejező futamát rendezték. Becslések szerint a technikai sportokért rajongók több ezren lehettek ott nézőként, s figyelték kíváncsian a versenyt. Az utasrepültetés volt a ráadás. A gép sokadjára szállt fel. Felemelkedett, manőverezett, majd a szántóföldbe csapódott és azonnal kigyulladt.

A helikopterbaleset orosházi áldozatai: Balogh Zoltán és Varga Adél; a legfiatalabb, a 14 éves Becsei Zsolt; Csizmadia Lajos; Csizmadia Szabolcs; Kaczkó Attiláné Bere Erika; Tar Zoltán. A két gyulai fiatalember: Kempf Zsolt és Kempf Róbert. A végzetes úton szörnyethalt az ukrán pilóta, Nalimov Mikola is.

Csizmadiáné fiát, férjét veszítette el. Csaba egy ebédnek köszönheti életét. -->