2014.05.01. 09:22
Archív képekkel a második világháborúról
A tótkomlósi származású Závada Pál ötödik, Természetes fény címet viselő regényét mutatták be a hétfő este a békéscsabai Jókai Szalonban. A könyv szereplői javarészt valós személyek, megyeiek – magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók –, akik különféle módon élik meg a második világháborút, illetve az azt követő eseményeket.
– Hogyan és mikor került kapcsolatba a főszereplőkkel, ismerte meg a történeteiket?
– Még a ’80-as években a szociográfia, a Kulákprés kapcsán kezdtem a kutatást, amit a későbbi kiadások során is folytattam. Ez Tótkomlósról szól, a települési históriába ágyaztam bele egy család történetét, közelebbről a saját nagyszüleimét. A gyűjtések során viszont a második világháború előtti időszakra is visszanyúltam, melyek nemcsak Tótkomlósra, hanem a megye többi településére is kiterjedtek. Első fázisban még a szociográfia megírásához járultak hozzá forrásként, de rájöttem, hogy a regényekhez is lehet használni.
– Kizárólag a saját interjúkra, beszélgetésekre épített?
– A korabeli sajtót is végignéztem, fényképtárak anyagában is kutattam, illetve természetesen voltak privát gyűjtéseim is a fotók, a levelezések és egyéb dokumentumok terén. A Természetes fény egyfelől tényregény, valóságos fotókkal. Ugyanakkor fikció is átszövi, így pedig regénnyé válik, irodalmian megfogalmazott szöveggé, nem csak dokumentumok közlésévé. A fotókat sem úgy használtam fel, mint ahogy az egy dokumentációnál, szociográfiánál megszokott, hogy van a hiteles szöveg és mellé egy kép, amiről illik megmondani, hogy hol és mikor készült, kik szerepelnek rajta, mit ábrázol. Ott nem férhet kétség a hitelességéhez, itt viszont vannak jelentős elmozdulások.
– Tudatos volt mindez, vagy esetenként a véletlen alakította a főhősök sorsát?
– Nem mondhatnám, hogy ad-hoc alakultak a történetek, hiszen a szakmát szándékosan úgy űzöm, ahogy a legjobbnak találom. Ha a szükség úgy hozta, és abból erényt lehetett kovácsolni, akkor éltem ezzel a lehetőséggel. Ez volt az az irodalmi forma, ami működőképesnek, elég hatékonynak látszott a szándék keresztülviteléhez.
– Milyen arányban vannak a valóságos történések és a kitalációk?
– Nem tudom. Nyilván a levelezésekben, amikor valaki magáról írt, vallott, voltak utalások, de nem részletezték az érzéseket, a pszichológiai folyamatokat. A regény viszont kíváncsi arra is, hogy mi zajlik lélekben és a testben egyaránt.
– Oda jutnak el a főszereplők, ahogy az a történelemkönyvekben is szerepel, vagy ebben a tekintetben is van elmozdulás?
– Nem szoktam a történészek által feltárt eredményekhez képest megváltoztatni a múltat, az történik ebben a regényben is, ami a legjobb tudásom szerint is megesett. Ahogy a korábbi regényeimben, itt is T. a kiindulópont, innen indul a második világháború előtt a történet, és nemcsak a végén, hanem közben is visszatér a történet T.-hez. Az a központ, az origó, amihez én is kötődöm. Valaki a frontra kerül, valakit munkaszolgálatra köteleznek. A zsidók elhurcolásáról is szó esik benne, egyeseket azonnal Auschwitzba visznek, a „szerencsésebbeket” a Bécs melletti munkatáborokba. Különféle közép- és kelet-európai háborús tájakon fordulnak meg a hősök, a könyvben egy térkép is helyet kapott, ezt mutatva. Az is szerepel a regényben, hogy kik jöttek haza és kik azok, akik soha nem térhettek vissza.
– A kiadó egy reklámot is készített a könyvnek, amelyben elhangzik: „Az archív képek regénye, a felejtés ellen, a háborúról.” Mit ért felejtés alatt, mire kell emlékezni?
– A történelemre.
Játszik, amikor nincs összhangban a fotó a szöveggel
A többek között 2005-ben Kossuth-díjjal kitüntetett, 1954-ben Tótkomlóson született szerzőnek a Természetes fény az ötödik regénye – a Jadviga párnája, a Milota, A fényképész utókora és az Idegen testünk című kötetek után. A Bárka-est keretén belül dr. Elek Tibor irodalomtörténész, Bárka-főszerkesztő beszélgetett a szerzővel.– Kötődök a térséghez, melynek Tótkomlós áll a közepén – fogalmazott Závada Pál. Elmondta, az interjúk során a helybeliek nagyobb bizalommal voltak iránta, könnyebben megnyíltak neki, mivel tudták, hogy kicsoda, illetve ő is ismerte a hátterüket. A felvett anyagok alapozták meg a Kulákprést, de forrásként szolgáltak a többi regénynél is.
– Nem tudni, meddig tart az aranybánya – folytatta.
Az esten több, a regényben is szereplő képet mutatott, melyekről mesélt is. Az egyik felvételen a befagyott Niagara-vízesés volt látható, amit egy kitelepült lány küldött haza. Egy másik kapcsán kiderült: a szövegben úgy szerepel, lányok fürdőznek, miközben a mellékelt képen fiúk láthatók. Hangsúlyozta azonban, mindez játék, nem az olvasó átverése.
– Kötődök a térséghez, melynek Tótkomlós áll a közepén – fogalmazott Závada Pál. Elmondta, az interjúk során a helybeliek nagyobb bizalommal voltak iránta, könnyebben megnyíltak neki, mivel tudták, hogy kicsoda, illetve ő is ismerte a hátterüket. A felvett anyagok alapozták meg a Kulákprést, de forrásként szolgáltak a többi regénynél is.
– Nem tudni, meddig tart az aranybánya – folytatta.
Az esten több, a regényben is szereplő képet mutatott, melyekről mesélt is. Az egyik felvételen a befagyott Niagara-vízesés volt látható, amit egy kitelepült lány küldött haza. Egy másik kapcsán kiderült: a szövegben úgy szerepel, lányok fürdőznek, miközben a mellékelt képen fiúk láthatók. Hangsúlyozta azonban, mindez játék, nem az olvasó átverése. -->
