Ki lehet a város saját halottja?

Ám a folytatás nem a megelégedés hangnemében folytatódott. Fetser János kritikai megjegyzéseit sorolta, történelmi bűnnek nevezte, hogy a polgármester a fedett uszodára nyert pénzt visszaadta, hogy a kórházba csődbiztost kellett kinevezni, hogy bezárták a véradóállomást, hogy az Eötvösben a gimnáziumi képzés megszűnt.

A polgármester, aki a Magyar Államkincstár elnökeként folytatja karrierjét, röviden reagált: — Hűen tükrözi az önök politikai stílusát ez a hangnem.

Az érdemi munka során a város saját halottjává nyilvánításáról szóló rendeletnél a higgadt hangvételt a szópárbaj váltotta fel. Pedig az előterjesztés célja az volt, hogy az önkormányzat méltó módon kifejezhesse megbecsülését azok iránt, akik sokat tettek a városért, vállalva a temetés költségeit meghatározott összegig. A kegyeleti kérdés anyagi lett, és pártpolitikai. Ez utóbbira hivatkozva a szocialisták tartózkodtak a szavazáskor.

A város költségvetése is napirenden volt, ami működési hiányt nem tartalmaz. Az állami adósság átvállalásból következően a városnak nincs kötvény- vagy kamatfizetési kötelezettsége — hangzott el a téma tárgyalásakor.

A könyvvizsgáló elmondta, némi működési többlettel is számol az anyag, amit javasol a fejlesztés területén felhasználni.

Az ellenzék szociális területekre kívánt pénzt átcsoportosítani, de ezeket a többség elutasította, miközben a költségvetést megszavazták a képviselők.