A cipőfűzővel nem, az érintőképernyővel boldogulnak

Egy nemrég publikált kutatás szerint 5 és 13 év közötti brit gyerekeknek csupán fele tudja bekötni a cipőfűzőjét, kétharmaduk ellenben elboldogul a DVD-lejátszóval, 42 százalékuk pedig a legfejlettebb okostelefonokat is jól kezeli. A gyerekek többsége nem tud fára mászni, és a teakészítés vagy éppen a sátorépítés is csak keveseknek megy.

A kutatást kommentáló pszichológus szakemberek úgy vélik, ez nemcsak nyugaton jellemző, a mindennapi életben való boldoguláshoz szükséges megannyi képesség hiánya nálunk is gondot jelent.
Velkeyné Palócz Erika középiskolai tanár és férje, Velkey Gábor szociológus három gyermeket nevelnek, s munkájuk révén is igen közelről ismerik a témát.

– Tíz éve kezdtem tapasztalni, hogy a tinédzsereknél szokásos rendetlenségen, lustaságon és figyelmetlenségen túlmutató hiányosságok jelentkeznek a középiskolások döntő többségénél a hétköznapi élet legalapvetőbb tevékenységeiben – fogalmaz Velkeyné Palócz Erika.

A tanárnő szerint ezek az egyszerű, hétköznapi „tudások” mind otthon tanulhatók meg a leghatékonyabban és a legkevesebb kudarcból eredő sérülést okozóan, ahol családi körben sokszor megfigyelhetők, majd először segítséggel, irányítással, később önállóan gyakorolhatók.
Velkeyné Palócz Erika fontos ellentmondásra figyelmeztet: míg a korábban felsoroltakon túl számos, a felnőttekre is jellemző tevékenységben – például a szoptatás, az idősekkel való törődés esetében – leépültek vagy teljesen megszűntek az előbb részletezett tanulási folyamatok, más jellegű tudások megszerzése esetén rendkívül intenzívvé váltak.

– A mobiltelefontól kezdve a számítógépen át a bankautomatáig ügyesen bánnak a mai gyerekek a technikai vívmányokkal. Ebben ugyanis nagyon intenzív a tanulási folyamat. A megfigyelés lehetősége bőven adott – véli a pedagógus. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy nagyon korán, rengeteg órában szerez ilyen tapasztalatokat a gyerek, és ez sem hatékony. Bár a tudás látványos, az eredmény valójában nem túl jó, hiszen közben rengeteg hibát követ el a gyermek, nem tudja, hogy mi történik, ha valamire rákattint, így a veszélyeket nem ismeri.

– Azzal javíthatunk a helyzeten, hogy a mindennapi családi élet során nem különülünk el, minél több tevékenységet együtt, illetve egymás jelenlétében végzünk. A nagyobb értelmi hátterű tudások esetében pedig a közoktatás elvégzi a feladatát – véli Velkeyné Palócz Erika.

Férje, Velkey Gábor szerint a felelősség mindenkié, de főként a szülőé. A közintézmények szerepe akkor lép be, amikor a családtól kényszerűen átvesz számos szocializációs szerepet, mert a szülőnek nincs ideje a gyerekkel lenni, vagy mert – ha fizikailag együtt is vannak – nem hatnak egymásra. Nem együtt, hanem csak egymás mellett élnek. Minél kevesebb és szűkebb körű egy gyermek elemi közössége, annál veszélyesebb a helyzet és annál inkább megnő a közintézmény szerepe.

A szakember kiemeli: a hangsúly a szocializációs folyamat során az együttműködésen és az aktivitáson van, vagyis nem a fizikai közelségen, hanem a kölcsönhatáson.

– Nincs extra recept, ha szereti az ember a gyerekeit, a társát a testvéreit, szüleit, rokonait, barátait, és figyel rájuk, szeret velük lenni, akkor szinte mindent együtt is szeret velük csinálni, és akkor működik az, hogy nem egymás mellett, hanem valóban együttműködve élünk – fogalmaz Velkey Gábor.

A szigetországi felmérés szerint – melyről a The Daily Telegraph számolt be – az érintett korosztály 65 százaléka nem tud teát főzni, 81 százaléka képtelen térképet olvasni, 79 százalékának tudását meghaladja egy sátor felállítása. Tüzet rakni 78 százalék nem tud, de még fára mászni sem sikerül 59 százaléknak.

Velkeyné Palócz Erikának a mindennapi életből, Békés megyei gyerekekről vannak hasonlóan megdöbbentő tapasztalatai.

– Egy osztálykiránduláson meghiúsult, hogy bemenjünk egy boltba és mindenki vegye meg magának a reggelijét másnapra. Heten voltak olyanok, akik szerettek volna hozzájutni a szokásos szendvicsükhöz, de nem tudták, milyen összetevőkből lehet azt előállítani, tízen nem találták meg a boltban a legalapvetőbb tejterméket, péksüteményt vagy nem ismerték fel becsomagolt állapotban. Tízen megvették az első útjukba kerülő, ehető árut, hárman oldották meg tökéletesen a kívánt reggelijüket – mondta el a pedagógus, hozzátéve: utóbbi két típust elfogadhatónak tartja egy kiránduláson.