Egyenlő bánásmód, de... - romának adtuk ki magunkat

Teszteltem a munkaadókat. Egy hirdetési újságból találomra három hirdetést választottam ki, s álnéven jelentkeztem fizikai munkára. Pár perc után feltettem a kérdést: gondot okoz-e, hogy cigány vagyok?

Biztosítottak, nem probléma. Az egyik helyen azt is elárulták, már afrikai munkavállalójuk is volt. Mindkét esetben közölték viszont, hogy többen is jelentkeztek az állásra. A harmadik beszélgetést rövidre zártuk: az állás betelt. Később saját néven is érdeklődtem. Tényleg betöltötték. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is szokott hasonló teszteket végezni.

Csík Tímea a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ Békéscsabai Kirendeltség és Szolgáltató Központ roma referense. Szerinte pozitívum, hogy nem utasítottak el azonnal. A diszkrimináció ugyanis jelen van, még ha burkoltabb formában is.

—  Roma vagyok, így könnyebben teremtek kapcsolatot az ügyfeleimmel. Nagyon sok roma fordul hozzám. Azok, akik több havi munkakeresés után sem találnak állást. Nem csak azért, mert kevés a munkalehetőség a megyében, hanem a róluk kialakult kép miatt is. A hozzám forduló álláskeresők dolgozni szeretnének. Naponta keresnek, van-e valamilyen álláslehetőség. Felveszem a kapcsolatot a munkáltatókkal, igyekszem személyes beszélgetésre is sort keríteni. A tapasztalatom szerint ez egyfajta ajánlólevél, így könnyebben elhelyezkedhetnek, ami számomra nagy öröm.

Még az egyetemet végzett romák sem dúskálnak állásajánlatokban. A neve elhallgatását kérő háromdiplomás, családos, fiatal roma férfi sem kap munkát. Véleménye szerint neve és bőrszíne miatt utasítják el, persze csak burkolt formában.

— Legalább próbaidőre alkalmaznának. Akkor bebizonyíthatnám, nem az számít, hogy roma vagyok, hanem az, hogy mit tudok!