Kituljak őrnagynak nehéz napja volt

Egy szentandrási asszony a szarvasi Körös-holtág fahídjáról vízbe vetette magát, szerencséjére azonban a főiskola ablakából valaki meglátta és segítségért telefonált. Szó szerint szerencséjére, mert mint később kiderült, az asszony meggondolta magát, s amikor a tűzoltók a helyszínre értek, már a fahíd pillérjébe kapaszkodva, az életéért küzdött. A csónakon érkező tűzoltóknak sikerült őt megmenteniük.
Kituljak őrnagy azonban ezen a napon nemcsak ezt a mentést irányította, sokkal nehezebb feladat is várt rá. Este nyolc óra előtt érkezett a bejelentés: közlekedési baleset történt Szarvas határában, a 8-as kilométerkőnél.
— Borzalmas látvány fogadott bennünket — kezdte a három halálos áldozatot követelő balesetről szóló beszámolóját az őrnagy. — Az egyik autó az út közepén keresztbe fordulva, az eleje felgyűrve, a másik a műút melletti nyári úton volt. Szerencsére már egyik jármű sem égett, a tüzet időközben egy üzemanyag-szállító teherautó sofőrje poroltóval eloltotta, így azonnal hozzá tudtunk kezdeni a mentéshez. Mivel ekkor még sem a mentők, sem a rendőrség nem volt a helyszínen, így én irányítottam a mentést.
Másodpercek töredéke alatt kerültek elő a tűzoltóautókból a hidraulikus feszítő-vágók, gyulladtak ki a hatalmas fényerejű lámpák az esti sötétségben. Senki nem kérdezett, mindenki tudta a feladatát, hiszen Kituljak őrnagy még a szirénák hangja mellett, menet közben, rádión kiosztotta a parancsokat.
Mivel a kisteherautó vezetője életjeleket adott (jajgatott), ezért először az ő kiszabadítását kezdték meg. A férfi az ülés és a kormány közé szorult. Az ajtót nem lehetett kinyitni, így feszítő-vágókkal azonnal megkezdték a kiszabadítását. Kituljak őrnagy sietett a mellette ülő másik férfi pulzusát kitapintani, de az már nem adott életjelt. Aztán gyorsan a másik autóhoz rohant, reménykedve, hogy annak sorfőrje még életben van. Csalódnia kellett.
Időközben megérkezett a rendőrségi autó, majd a mentők is. Ekkor még volt remény arra, hogy legalább a kisteherautó vezetője túléli a balesetet...
— Munkánk egyik legnehezebb része az, amikor súlyos, vagy halálos baleseteknél dolgozunk. Ezt a látványt nem lehet megszokni, de meg lehet tanulni, hogy ilyenkor a cselekvésre kell koncentrálni, mert aki életveszélyben van, annak minden másodperc számít — mondta Kituljak őrnagy.

Hamarosan kiderült, indulnia kell a nap első „bevetésére”. -->