BEOL
Békés vármegyei hírportál
Női kézilabdában 2014 óta rendeznek négyes végjátékot, és idén fordult elő első ízben, hogy egy nemzetet két együttes képviselt a Final Fourban; ez a nemzet természetesen a magyar volt, a színhely pedig Budapest, az MVM Dome.
Dzsudzsák Balázs mindezek mellett kivételes képességű labdarúgó, és minden önfeledt gesztusából sugárzik, hogy hús-vér ember.
Amelyik fél kapusa parádézik, legyen az Lunde, Leynaud, Toft, illetve Bíró, Janurik, az valósággal megbénítja az ellenfél támadó szekcióját, és akár szélsőséges differenciával is nyerhet.
Más racionális okkal aligha magyarázható, hogy a Szeged férfi kézilabdázóinak vezetőedzője miként viselhette el rezzenéstelen ábrázattal, a semmibe révedő tekintettel, egyetlen érdemi gesztus nélkül a Veszprém által a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében csapatára mért megalázó, történelmi különbségű, 36–23-as verést.
Meg kell tanulni a győzelmeknek örülni, mert egyáltalán nem automatikusak.
Egyébként sem éreztem soha, hogy Bödét megfelelési, azaz külső kényszerek hajtanák. Hanem belső erő, belső tűz.
Nemcsak a sikerhez, hanem a kudarchoz is több út vezethet.