Hírek

2010.01.21. 05:22

Válságmélyítés és „bezzegország”

Az átlagmagyarnak lövése sincs arról, hogyan vélekednek rólunk a londoni citybeliek, ám ha hallott is valamit erről, az érdeklődését aligha keltették fel az arctalan „pénzemberek” makrogazdasági elemzései, amelyek – szemben a Fidesz retorikájával – nem a „találok-e munkát, milyen adókat kell fizetnem, mennyi is lesz a nyugdíjam”-féle problémákra adnak választ, pedig az embereket nyilván ezek foglalkoztatják.

Stanga István

Miközben a legnagyobb ellenzéki párt a tőle megszokott elszántsággal és vehemenciával támadja a kormány válságkezelését, nem különben pedig az ez évi költségvetést (mondván, ezek nemhogy nem segítenek kilábalni a bajokból, de kifejezette elmélyítik a válságot), aközben külföldön egyre-másra látnak napvilágot azok a gazdasági-pénzügyi elemzések, amelyek igen komoly elismeréssel emlegetik a Magyarország által az utóbbi időben ezeken a területeken elért eredményeket. Nem is olyan régen a Standard & Poor''s nemzetközi hitelminősítő javított hazánk szuverén adóskockázati besorolásán, míg a JP Morgan-csoport elemzése egyenesen minket állított afféle példaképül a mostanság ezernyi nehézséggel birkózó Görögország elé. Az elmúlt hét végén pedig a Bank of Amreica-Merrill Lynch értékelte rendívül pozitívan a 2006-2010 közötti időszak teljesítményét, mondván, e négy esztendő folyamán a baloldali kormányok az úgynevezett felzárkózó térség történetének legnagyobb, a GDP majd 10 százalékának megfelelő költségvetési kiigazítását hajtották végre (egyáltalán nem véletlenül kapta a hazánkról szóló rész a „Magyarország – költségvetési világelső” címet), amelynek köszönhetően – így a szakemberek – a magyar államháztartás helyzete a legerősebbek közé tartozik a világon. És bár ez utóbbi elemzés a Fidesz által megfogalmazott aggályokat „elhanyagolható jelentőségűek”-nek, illetve „politikai indíttatásúak”-nek minősítette, magam azt gondolom, idehaza sokkal többen vannak, akik inkább az ellenzék által hangoztatott  kritikának, semmint az immáron sorozatban érkező londoni dícséreteknek adnak majd hitelt. 

Hogy miért? Nos, először is az átlagmagyarnak szerintem a leghalványabb fogalma sincs arról, milyen véleménnyel is vannak rólunk a citybeliek (bár Mesterházy Attila, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje egy közleményben örvendezett az említett értékeléseknek), ám ha véletlenül hallott is valami keveset ezekről a dolgokról, az érdeklődését bizonyára nem keltették fel a távoli és arctalan „pénzemberek” makrogazdasági elemzései, amelyek –  szemben Orbán Viktorék retorikájával – nem a „találok-e munkát, milyen adókat kell fizetnem, mennyi is lesz a nyugdíjam”-féle problémákra adnak választ, jóllehet az embereket teljesen nyilvánvalóan ezek foglalkoztatják. Ott van azután – és talán ez a leglényegesebb – a bizalom, pontosabban a bizalom hiányának a kérdése, amely esetünkben nem kevesebbet  jelent, mint hogy a választók tekintélyes hányada ma már nemcsak a szocialista pártnak nem hisz, mutasson fel bármilyen eredményeket, de azoknak se, akik az MSZP-ről, és persze, a Gyurcsány-kormány szerves folytatásának beállított Bajnai-kabinetről akár csak a legkisebb pozitívumot is mondják, legyen szó bármennyire ismert és elismert függetlenül elemzőkről. Arról   nem is beszélve, hogy ebben az országban már meglehetősen régen nem léteznek tények, ugyanis minden, de tényleg minden a politikai hitvallás része lett, ezért azután olyan kormányzati teljesítmény egyszerűen nem létezik (és e szempontból teljesen mindegy, az MSZP avagy a Fidesz van-e hatalmon), amelyre az ellenzéki politikusok és szimpatizánsok csak egyetlen jó szót is pazarolnának. Ám bárhogy is van, magam azt remélem, hogy ezúttal a londoniak látják reálisabban a helyzetet. Merthogy az ország érdekei ezt kívánnák.

Ezek is érdekelhetik