Hírek

2008.09.17. 06:06

Őszödi teóriák

Akár azt gondolja valaki, hogy az MSZP-frakció tagjai 2006. május 26-án minden idők egyik legszenvedélyesebb „igazságbeszédének” lehettek tanúi, akár azt, hogy egy hazugsággal hatalomra került párt szintúgy hazug miniszterelnökének kiszivárgott-kiszivárogtatott „beismerő vallomását” hallhattuk, tény, hogy a Gyurcsány Ferenc által elmondottak mind a mai napig hatnak a politikai történésekre.

Stanga István

Lehet velem vitázni, ettől függetlenül fix meggyőződésem, hogy nincs még egy olyan ország a nagyvilágban, ahol egy politikai eszmefuttatás nyilvánosságra kerülésének minden egyes évfordulóján ilyen-olyan megemlékezéseket, demonstrációkat tartsanak. Ebből a szempontból tehát afféle hungarikumnak is tekinthető a közvélemény által ma két éve megismert őszödi beszéd, amelyet a rendszerváltást követő időszak egyik legemblematikusabb eseményeként tarthatunk számon, mert akár azt gondolja valaki, hogy az MSZP-frakció tagjai 2006. május 26-án (azaz egy hónappal a szocialisták választási győzelmét követően) minden idők egyik legszenvedélyesebb „igazságbeszédének” lehettek tanúi, akár azt, hogy egy hazugsággal hatalomra került párt szintúgy hazug miniszterelnökének kiszivárgott-kiszivárogtatott „beismerő vallomását” hallhattuk, tény, hogy a Gyurcsány Ferenc által elmondottak nem csupán újnak ható szavakkal gazdagították a nyelvet (böszme és társai), illetve adtak más értelmet bizonyos kifejezéseknek (elkúrtuk), hanem mind a mai napig hatnak a politikai történésekre. Miután a beszédhez való viszony azóta is a politikai hitvallás része, s így az arról való higgadt és tárgyszerű vita jószerivel elképzelhetetlen, magam ezúttal nem mennék bele az elemzésébe, annál is inkább, mert számomra jóval izgalmasabb az a – talán mindörökre megválaszolatlan – kérdés, hogy tudniillik kinek/kiknek köszönhető a beszéd nyilvánosságra hozatala és a „nép” mozgósítása, merthogy a véletlenben és a spontaneitásban nemigen hiszek.  

És bár az idők folyamán számos „holtbiztos” információ napvilágot látott (megmutatva, hogy a magyar embernek mennyire színes a fantáziája, no meg hogy egyáltalán nem idegenkedik az összeesküvés-elméletektől), igazán egyikről sem mondható el, hogy „erősebb” lenne a többinél, hogy nagyobb eséllyel pályázhatna az „így történt” minősítésre. És ez még akkor is így van, ha a szocialisták többsége nyilvánvalóan a Fideszt sejti az események mögött, mondván, a legnagyobb ellenzéki párt már jó ideje tudott a Gyurcsány-monológról (hogy a hangfelvétel is megvolt-e nekik, avagy csak ismerték a szöveget, az persze kérdéses), és csak a kedvező alkalomra várt, hogy „közkinccsé” tegye azt, s hogy rászervezzen az utcai zavargásokra. Mások viszont a „belső ellenség” verziót népszerűsítik, már amennyiben a kormányfő pártbéli ellenfeleinek tulajdonítják a botrány kirobbantását, hiszen akár a „régi elvtársaknak” is érdekükben állhatott az agilis, új gondolkodást és stílust meghirdető kormányfő meggyengítése (a megbuktatására vélhetően nem játszottak, csak éppen maguk sem tudták kiszámolni, mekkorát szól majd ez az egész), aki elsősorban az ő pozícióikat veszélyeztette. Nem sok szót érdemel az az elképzelés, amely szerint a magyar–orosz viszony javulását rossz szemmel néző USA keze volt a dologban, ellentétben a „bumerángeffektusos” sztorival, amelynek az a lényege, hogy Gyurcsányék maguk juttatták el a hanganyagot néhány médiumhoz, részint azért, mert – totálisan rossz helyzetértékelésről téve tanúbizonyságot – a beszédet átütő erejűnek, korszakosnak ítélték meg, részint meg azért, mert úgy hitték, a Fidesznek megvan a felvétel, és elébe akartak menni az ellenzék várható kampányának.    

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!