Újrarajzolják a Krétakört

[caption id="" align="alignleft" width="250"] fotó: Schmidt János
[/caption]A változás elkerülhetetlenségére leginkább az ősszel bemutatott, Láng Annamária által rendezett Pestiesti című előadás világított rá – ebben a színészek sajátos módon mondták el a véleményüket a jövőről, helyet kapott benne a félelem, az összetartozás iránti vágy és persze a társulat egyik legjellemzőbb eszköze, az (ön)irónia is.

Schilling Árpád, a Krétakör Színház művészeti vezetője elmondta: „Sem emberileg, sem szakmailag nem látok távlatot már a társulatunk előtt. Most még a csúcson vagyunk, változás nélkül azonban sem a viszonyok, sem a létrehozott produktumok színvonala nem tartható fenn.” A döntés végleges, a felelősséget pedig vállalja érte. „A csapat személyi összetétele az én döntéseim nyomán alakult ki, az eddigi működés, s a mostani változás is elsősorban az én felelősségem. Azért vagyok ilyen kategorikus, hogy minden irántunk érdeklődő, vagy aggódó előtt tisztázzam, nem a közösség dönt úgy, hogy lezárja ezt a korszakot, én viszont úgy gondolom, hogy amit ki tudtunk hozni egymásból, azt kihoztuk.”

A kezdeti megdöbbenésből lassan magukhoz tértek a társulati tagok is, sőt az általunk megkérdezettek ma már optimistán nyilatkoznak a jövőről. Az énekesnőként is ismert Péterfy Bori, aki például a Nemzeti Színházban folytatja tovább, elmondta: „fantasztikusan izgalmas időszak volt, nekem a két Mundruczó Kornél-rendezés, a Jég és a Nibelung-lakópark volt a legfontosabb a pályám szempontjából. A társulat szempontjából pedig a Siráj volt meghatározó, mert ott tulajdonképpen a műhelymunka is a közönség előtt zajlott.” Ez utóbbi volt egyébként a Krétakör legsikeresebb előadása: amellett, hogy 2004-ben ez kapta a legjobb előadás és a közönségzsűri díját a IV. Pécsi Országos Színházi Találkozón, körbeturnézták vele hatalmas sikerrel a világot, díjat kaptak érte Edinburgh-ben és Rijekában is.

Csak jót vár az átalakulástól Gyabronka József is, bár bevallotta, sokként érte a bejelentés. Szerinte nincs baj a társulati működéssel, de elfogadja, hogy a Krétakör egyet jelent Schilling Árpáddal, aki pedig „változni akar, és ezt a társulatnak el kell viselnie”. „Nem szereti az állandóságot, hét éve dolgozom vele, de még soha nem csinált kétszer ugyanolyan stílusú vagy megjelenésű elődást” – mondta a színész.

És hogy mi lesz? Láng Annamária, Sárosdi Lilla, Terhes Sándor, Nagy Zsolt és Gáspár Máté marad az új Krétakörben, a többiek Csákányi Eszter, Scherer Péter, Mucsi Zoltán, Bánki Gergely, Tilo Werner, Rába Roland és Katona László pedig máshol folytatják. Tilo Werner például a hírek szerint visszamegy Németországba, Rába Roland pedig Péterfy Borival megy a Nemzetibe. Schilling Árpád a változás lényegét abban látja, hogy míg az állandó társulat több előadásban gondolkodik, addig az új Krétakör egy-egy projektre szerveződik majd.

„2002 és 2008 között egy társulatos repertoárszínház felépítése volt a cél, most pedig egy szabadszellemű alkotói műhely létrehozása, amely a színházat nem csak művészeti ágnak, hanem fórumnak is tekinti” – mondta a rendező. „Szabad emberek társaságára vágyom, amikor az alkotóközösséget az egymás iránti kíváncsiság tartja össze és nem az egzisztenciális kiszolgáltatottság.

A cél a lehető legkevesebb, ezáltal még átláthatóbb kötöttség, és az eddiginél is nagyobb művészi szabadság.” Schilling elárulta, az első projekt – bár ő szívesebben használja az „ügy” szót – egy saját írásra, A szabaduló művész apológiája című szövegfolyamra épül majd, és azt járja körül, hogyan találhatja meg az ember a rá kiszabott keretek között a személyes szabadságát, mi az, amit közben elveszít, s mi az, amit önként elenged.

Névjegy:

Schilling Árpád 1991-93 között a gödöllői Kerekasztal Színházi Társulás tagja, majd az Arvisura Színházban játszik 1995-ig. Ugyanebben az évben januárban létre hozza a Krétakör Színházat, s szeptemberben felvételt nyer a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, Székely Gábor osztályába. 2001-ben megrendezi első játékfilmjét, a Nexxt-et, amit 2006-ban egy színházfilmje, a FEKETEország követ. 1999-ben a kritikusok neki ítélték a legígéretesebb pályakezdő-díját. 2004-ben Vámos László-díjat, és mint legjobb rendező Gundel Művészeti Díjat kapott. 2005-ben az Angers-i Filmfesztivál fődíját vihette haza, majd még ugyanebben az évben Jászai Mari-díjat is kapott, valamint a 12. rijekai Nemzetközi Stúdiószínházi Fesztivál Legjobb rendező díját. Ugyanebben az évben vehette át a Sztanyiszlavszkij-díjat is. 2006-ban Hevesi Sándor-díjjal tüntették ki.