Gellert kapott csodák

Pedig ha a szereplők mentálisan valóban spílerek, nem bajlódnak felolvasással. Egyszerűen megérzik a végeredményt. Ez lett volna az igazi slusszpoén, kiállni és azt mondani: ne tessenek borítékot bontogatni, tudom, hogy én estem ki, kiolvastam a közjegyző halványlila csakrájából, de nem baj, jó volt itt, szevasztok, a viszontlátásra. Ez lett volna a kunszt, nem az a mesterségesen hosszúra nyújtott balfék toporgás, amivel mostanság minden lenyúlós telefonos szavazás végeredményének kihirdetését megpróbálják eladhatóvá puhítani. Ráadásul az illető nem kockáztatott volna semmit, mivel egy ilyen lelépés után a nézők tutira visszakövetelik.

Az új produkció másik figyelemre méltó mozzanata az Uri Geller által előidézett „csodás és megmagyarázhatatlan” jelenségek sora volt. A műsor végén ugyanis Demcsák Zsuzsa bejelentette: számtalan jelzés érkezett, miszerint az adás alatt rég elromlott órák százai indultak el újra, illetve kanalak estek le a televíziókészülékek tetejéről. Na most én nem tudom, ki hogy van vele, de mi az eszcájgot speciel a konyhában tartjuk, egy fiókban. Valahogy ott jobban mutat, mint a televízión. Ja, és a rossz óránk sem indult újra, de ebben sincs semmi megmagyarázhatatlan: egyszerűen csak lusta vagyok benne kicserélni a lemerült elemet. Ám a következő Uri Geller showra talán átteszem a televízió távkapcsolójába. Biztos, ami biztos.