Hírek

2008.03.17. 16:31

Fizetők és lógósok

Kis hazánkban sokaknak tényleg ingyenes az egészségügy (bizonyára ők is „igen”-nel szavaztak, elvégre a semmit való fizetéshez nagyszerűen hozzá lehet szokni), míg azon kevesek, akik – adóik és járulékaik révén – eltartják az egész rendszert, hovatovább egyszerűen képtelenek több áldozatot vállalni.

Stanga István

A vzitdíjjal, a kórházi napidíjjal és a tandíjjal kapcsolatos hosszú és kimerítő vitának egy hozadéka talán volt: nevezetesen, hogy ráirányította a figyelmet az ország „kasszájára”, nem is beszélve azokról a kérdésekről – így az egészségügy és a felsőoktatés finanszírozása –, amelyekről az állampolgárok „békeidőben” (már legalábbis ideza) nemigen szoktak töprengeni. Hogy az ezekről a dolgokról való gondolkodás mellőzése okozta-e, avagy a csapnivaló (sok esetben pedig egyenesen manipulatív) propaganda, azt nem tudom, de tény, hogy az egész népszavazási harc tele volt fals információkkal, féligazságokkal, elhallgatott tényekkel. Mondok konkrét példákat is... Ugye, amíg a kampány során a koalíció folyamatosan arról győzködte az embereket, hogy számoljunk már le végre valahára az ingyenes egészségügy mítoszával, addig az ellenzék azt hangoztatta, a polgárok számára nemhogy nem ingyenes az ellátás, hanem nagyon is drága, hiszen járulékot fizetünk, méghozzá nem is keveset. De elhangzott az is, hogy az állampolgárok már csak azért sem terhelhetők tovább, mert így is „agyon vannak adóztatva”. És valóban: hogy mást ne mondjunk, hazánk az összes OECD-tagország között a második helyen áll a munkára rakódó terhek (adók és járulékok) arányát illetően, ami messze nem dicsőség.

De hiába ismerjük a véleményeket, az állásfoglalás mégsem könnyű,  mivel – hangozzék bármilyen furcsán – bizonyos szempontból azoknak is igazuk van, akik szerint a jelenlegi formájában finanszírozhatatlan a hazai egészségügy, meg persze, azoknak is, akik a lakosság jelentős terheire hivatkoznak. Hogy miként lehetséges ez? Nos, a válaszért forduljunk Bokros Lajos közgazdász professzorhoz, egykori pénzügyminiszterhez, aki a köztévé egyik műsorában az igazságos közteherviselést sürgette, mondván, mégiscsak tűrhetetlen állápot, hogy a mai Magyarországon a társadalomnak mindössze az egyharmada fizet egészségbiztosítási járulékot, és mindössze az egynegyede személyi jövedelemadót. Hát, ezek a számok kétségkívül mellbevágóak, de a következményeik még inkább azok. Ha ugyanis jobban belegondolunk a történetbe, kiderül:  kis hazánkban rengeteg embernek tényleg ingyenes az egészségügy (bizonyára ők is „igen”-nel szavaztak, elvégre a semmit való fizetéshez nagyszerűen hozzá lehet szokni), míg azon kevesek, akik – adóik és járulékaik révén – eltartják az egész rendszert, egész egyszerűen már képtelenek több áldozatot vállalni.  

Fogalmam sincs róla, akad-e majd olyan kormány, amelyikben meglesz az akarat, az elszántság és a képesség az elkerülhetetlen változtatások végrehajtásához, de annyi bizonyos, hogy ezek hiányában nem csupán egy finanszírozhatatlan egészségüggyel, egy nívótlan, a szükséges fejlesztésekre képtelen felsőoktatással kell számolni, hanem egy összeomló nyugdíjrendszerrel is. Bokros szerint „a 24. órában vagyunk”. Szerintem meg már azon is túl.

Stanga István -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!