Hírek

2008.03.02. 14:04

Ahol nincs „mutyi”

Nem vennék rá mérget, hogy a minap utolsó alkalommal láthattuk az ombudsmanjelöltek vesszőfutását, s hallhattuk Sólyom László sajnálkozását. Pedig az államfő és a parlamenti pártok frakcióvezetői ma találkoznak is, tisztázandó a történteket. Ezzel azonban nem biztos, hogy beljebb leszünk.

Stanga István

Miután az országgyűlésben ismételten (immáron második alkalommal) leszavazták Sólyom László ombudsmanjelöltjeit, az államfő ma a Sándor-palotában kísérli meg elmagyarázni a parlamenti pártok frakcióvezetőinek, miért is nem tartotta és tartja szükségesnek az általa javasolt személyekről való előzetes konzultációt. Abból a tényből, hogy a köztársasági elnök végül is erre a lépésre szánta el magát, több dologra  következtethetünk. Így mindenek előtt arra, hogy ő maga is tökéletesen tisztában van a kudarc valódi okával, tehát azzal, hogy a pártok – főként az MSZP és az SZDSZ – egyfajta makerenkói pofonnak szánták a „nem” voksokat, így kívánva újólag felhívni a figyelmet a konszenzusos jelöltállítás fontosságára. Másfelől viszont az is teljes bizonyossággal megjósolható, hogy Sólyom valóban csak a saját véleményével akarja megismertetni a jelenlévőket, s esze ágában sincs változtatni az eddig követett gyakorlaton, jóllehet, az semmiféle eredményre sem vezetett.

Hogy a kétségkívül öntörvényű emberként számon tartott államfő és a nem kevésbé eltökéltnek (konoknak?) látszó pártok kötélhúzásából (hadd ne mondjam: presztízscsatájából) ki kerül ki győztesen, arra nem szívesen tippelnék, ám arról meg vagyok győződve, hogy amennyiben a felek ugyanolyan mereven ragaszkodnak az álláspontjukhoz, mint tették azt ezidáig, az életben nem jön össze az a kétharmad, amely egy-egy ombudsmanjelölt megválasztásához kell. Őszintén szólva én már azt se nagyon értem, mit remél a köztársasági elnök a mai naptól, mivel az, amit elmondani szándékozik, semmiképpen sem tekinthető nóvumnak. A történéseket nyomon követők számára ugyanis már régóta világos, hogy  az ő felfogása szerint az előzetes egyeztetés nem más, mint egyfajta „mutyizás”, hoci-nesze alapon működő, zsibvásári alkudozás (ha segítesz  benyomni az embereimet, cserébe megszavazom a tieidet, stb.), amelyhez nem kívánja a nevét adni.... És még csak azt sem mondhatjuk, hogy nincs igaza. Merthogy az van. De mire megy vele? Hiszen a politikát a világon mindenütt (ha tudomásul veszi ezt valaki, ha nem) a kölcsönös előnyökön alapuló megállapodások, a háttéralkuk, a kompromisszumok jellemzik, s elég valószínűtlennek tűnik, hogy ezen a helyzeten éppen Sólyom László lesz képes változtatni. Sőt, ha az effajta a terveihez továbbra is ennyire makacsul ragaszkodik majd, azt kell hinnem, híján van azoknak a tulajdonságoknak, amelyek egy reálpolitikust jellemeznek.

Mindent egybevetve úgy gondolom, az államfő és a frakcióvezetők mai randevújának csakis akkor van értelme (túl azon, hogy a Sándor-palotában bizonyára jó kávét főznek), ha a felek a megállapodás (megértés) szándékával ülnek asztalhoz, nem pedig azért, hogy ki-ki századszorra is elmesélje a másiknak, miként is látja ő a dolgokat. Persze, amikor ezt mondom, kizárólag a kincstári optimizmus szól belőlem, valójában ugyanis egyáltalán nem hiszem, hogy magyar politikusok akár csak egy másodpercre is képesek lennének arra, hogy kibújjanak a bőrükből, s felülemelkedjenek vélt vagy valós sérelmeiken. Éppen ezért nem vennék rá mérget, hogy a minap utolsó alkalommal láttuk az amúgy semmiről sem tehető ombudsmanjelöltek vesszőfutását, s hallottuk a pártok suta magyarázkodását, valamint Sólyom László sajnálkozását. Ezekkel ugyanis nem vagyunk kisegítve.  

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!