Koszovó rosszkor jött a magyaroknak

[caption id="" align="alignleft" width="260"] A kép nagyításához kattintson ide!
[/caption]„Koszovó függetlenségének kikiáltása nem volt meglepetés, több mint 10 éve világos, hogy ez egy megkerülhetetlen momentum volt. Most már legalább túl vagyunk rajta, nincs több halogatás” – mondta lapunknak Pásztor István. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint jelentős problémát okozhat a vajdasági magyaroknak a szerb kudarcélmény. Mindennaposak lesznek a tüntetések, zavargások, erősödni fog az erőszakhullám a Vajdaság területén is. „A felkorbácsolt közhangulat teret adhat a szélsőségeseknek” – vélte Pásztor. A VMSZ vezetője közölte, hogy egyelőre még nem volt komolyabb magyarok elleni megmozdulás, egy-két skandáláson és „halál az albánokra és a magyarokra” szövegű falfirkán kívül.

„Éppen ezért nagyon visszafogottan kommentáltuk Koszovó függetlenségének kikiáltását, nehogy magunkra húzzuk az erőszakot” – emlékeztetett Pásztor. A VMSZ azt hangoztatta, hogy a koszovói kérdést békés úton kell megoldani, biztosítani kell a szerb kisebbségek jogait, hogy Koszovóban maradhassanak. Pásztor szerint sok idő kell majd ahhoz, lenyugodjanak a kedélyek. A VMSZ elnöke úgy véli, nem nekik kell nyugtatni a szerbeket, hogy a magyaroknak nincsenek elszakadási törekvéseik, hanem az unióbarát, demokratikus szerb erőknek, mint például Tadics Demokrata Pártjának, vagy a G17-nek. A vajdasági magyarok a magyar kormányzattól azt várják el, hogy körültekintő legyen, a konkrét lépéseket csak akkor tegye meg, amikor azok következményei a legkevésbé veszélyesek, s továbbra is tartsanak folyamatos konzultációkat a Szerbiában élő magyarokkal.

„Koszovó függetlenségének kikiáltása után a romániai ellenzéki pártok az követelték, hogy a koalícióból zárják ki az Románia Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), mivel a parlamenti pártok közül egyedül elismerte Koszovó függetlenségét” ” – nyilatkozta lapunknak Frunda György. Az RMDSZ szenátora elmondta, hogy Romániában sokan attól tartanak, hogy a magyaroknak az hátsó szándékuk, hogy Erdély független legyen. „Ez egy percig sem igaz, az RMDSZ a politikai utat választotta, s parlamenti úton akarja kivívni a területi autonómiát, nem akarunk független Erdélyt” – hangoztatta Frunda. A RMDSZ képviselője szerint a hétköznapi életben nem lehet érezni Koszovó függetlenségének következményeit, a politikai életben viszont igen. A román parlamentben nem fogadták el a kisebbségek jogosultságáról szóló törvényt, de a Babes-Bólyai egyetem akkreditálását sem. Az események miatt egy ideig azokat a kisebbségi jogokat sem sikerül előre vinni, amelyeket az unió is előír és támogat. Idén parlamenti és önkormányzati választások is lesznek Romániában, így a nacionalista hangvétel tovább erősödhet. „A mindenkori magyar kormánytól azt várjuk el, hogy támogassa az erdélyi magyarság döntéseit, s ne legyen megosztó politika Erdélyben – bár már ennek vannak jelei –, mint Magyarországon.

„Szlovákiában alaptalanul attól tartanak, hogy a koszovói példa precedens értékű lehet, és a magyarok is elszakadásra törekszenek” – mondta lapunknak Berényi József. A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökhelyettese közölte, hogy „arra is hajlandóak vagyunk a szlovákok megnyugtatására, hogy minden egyes parlamenti ülésen kinyilvánítsuk: Szlovákia területi épsége szent és sérthetetlen”.  Jelenleg a teljes szlovákiai politikai élet kitart amellett, hogy nem lehet elfogadni Koszovó önállóságát. Tartani lehet attól, hogy felerősödnek a nacionalista támadások, tovább nő a magyarokkal szembeni bizalmatlanság. Nem lehet elfogadtatni a kisebbségi jogokat, még a nyelvi, vagy a kulturális területen sem, csak az uniós csatlakozás előtti elvárásokat teljesítette a szlovák kormány. Pedig már nagy mértékű az asszimiláció és elvándorlás, így létfontosságú lenne a szlovákiai magyarság számára a kollektív jogok megszerzése. „Meg kell értetni a szlovák közvéleménnyel, hogy a kollektív jogok megadása nem az elszakadást készíti elő” – hangoztatta Berényi. Az MKP azt várja a magyar kormánytól, hogy ne erősítse a szlovák nacionalizmust, s támogassa az Ahtisaari-tervet, és az európai többségi megoldást Koszovó ügyében.

„Azok az országok, melyek nem tudják elfogadni Koszovó függetlenségét, saját belpolitikai problémáikból indulnak ki a tényleges, vagy a hatalom által vélt szeparatista törekvések miatt” – mondta lapunknak Tálas Péter. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója szerint ilyen helyzet van Cipruson a török, Spanyolországban a baszk, és Szlovákiában és Romániában a magyar kisebbségek miatt. Hosszú távon azonban be fog bizonyosodni, hogy Koszovó nem precedens értékű. A 40 milliós kurdok esete is azt bizonyítja, hogy nem lesz önálló államuk, mivel ezt a nagyhatalmak nem támogatják. Hivatkozási alap lehet bizonyos területeknek majd Koszovó, de nem kell majd átrajzolni a térképeket, csak pénzügyi, nyelvi, kulturális követelések teljesítésére tudják kiaknázni a jelenlegi helyzetet.

Koszovó helyzete különleges volt. Már a délszláv háború előtt olyan jogköre volt a Jugoszláv államban – hasonlóan a Vajdasághoz –, mint a tagköztárságoknak, csak nem szakadhattak el. Határai sem változtak, ami például az oroszok támogatta Dél-Oszétia, vagy Abházia esetében már nem mondható el. „1999 óta világos volt, hogy ezt a területet nem lehet reintegrálni, Belgrádnak kevés befolyása volt Koszovóra, a szerbek csak az időjárás jelentésben találkoztak ezzel a területtel” – mondta biztonságpolitikai szakértő.

Koszovó elfogadtatása és a magyar kisebbségek helyzete azon múlik majd, hogyan sikerül majd biztosítani a szerbek jogait. „A koszovói kormányzat akkor tudja a legjobbat tenni, ha pont az ellenkezőjét teszik, mint a szerbek tették velük” – mondta a Nemzet és Biztonság főszerkesztője. Tálas Péter szerint lesznek kisebb konfliktusok és atrocitások, de a szerb kormányzatnak az az érdeke, hogy fékentartsa az eseményeket. A gőzt azonban ki kell engedni, s tesztelni is kell a társadalom reagálását. Gazdasági blokádot, szankciókat nem alkalmazhat Koszovó ellen, mivel akkor az azt jelentené, elismerik államiságukat. A szélsőségesek hatalomra jutásától sem kell annyira tartani, mivel a társadalom ekkor szembesülhet azzal, hogy a populista ígéretek teljesíthetetlenek.

A szomszédos országokban élő magyar közösségek aktuális helyzete
(Szerző: Tóth Norbert, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének kutatója)

Ausztria
A 2001-ben tartott népszámlálás adatai szerint az Ausztriában élő magyarok száma 10-12 ezerre tehető, bár egyes becslések 25 ezerre taksálják az ausztriai magyarság lélekszámát. A magyar közösség nagy része az egykor Magyarországhoz tartozott Burgenlandban (Őrvidék vagy Felső-Őrvidék) lakik. Emellett számottevő magyar népesség él a fővárosban, Bécsben. Az ausztriai magyarság által lakott főbb települések Felsőpulya (Oberpullendorf), Felső- (Oberwart) és Alsóőr (Unterwart) valamint Vasvörösvár (Rotenturm an der Pinka). Az ausztriai magyarok őshonos népcsoportként (Volksgruppe) vannak elismerve az osztrák jogban, nyelvi és kulturális jogaik biztosítottak, és több társadalmi szervezetük is működik.

Szlovénia
A 2002-es népszámlálás adatai alapján a szlovéniai magyarság lélekszáma körülbelül 6,5 ezer fő. Becslések szerint azonban legfeljebb 12-16 ezresre tehető a számuk. A szlovéniai magyarok területileg koncentráltan az ún. Muravidéken (a korábban Zala-vármegyéhez tartozott Hetés- és Lendva-vidéken, valamint kisebb részben a Vas-vármegyéhez tartozott őrségi településeken (pl. Őrihodos), valamint a Vend-vidéken (Muraszombat és környéke) élnek. A szlovéniai magyarság „fővárosa” a mindössze 10 ezer lakosú (Alsó)Lendva (Lendava), amelynek közel negyven százaléka ma is magyar nemzetiségű. A szlovéniai magyarok saját médiarendszerrel (hetilap (Népújság) , rádió, a szlovén tv lendvai stúdiója stb.) és kulturális hálózattal (Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Bánffy Központ) valamint kétnyelvű alap- és középfokú oktatási intézményekkel is rendelkeznek. Megemlíthető még, hogy Mariborban magyar tanszék is működik a helyi egyetemen. A szlovéniai magyarság jogi helyzete rendezett, a szlovén jog őshonos kisebbségként ( a másik őshonos kisebbség az olasz) ismeri el. Ennek megfelelően egy parlamenti képviselőt küldhet a ljubljanai törvényhozásba. A szlovéniai magyarság önkormányzati szervezete a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsa. Összességében a helyi magyarság kulturális autonómiája jól működik, ám ennek ellenére a természetes asszimiláció megállíthatatlannak tűnik. A kis lélekszámú szlovéniai magyarság nagyon aktív kapcsolatokat ápol a szomszédos magyarországi települések, köztük elsősorban a zala-megyei Lenti, Zalaegerszeg, és Nagykanizsa önkormányzataival és szervezeteivel.

Horvátország
A 2001-es népszámlálás adatai szerint Horvátországban körülbelül 16600 magyar nemzetiségű személy élt. A magyarok elsősorban az ún. Baranya-háromszögben (Dárda, Pélmonostor, Darázs, Kiskőszeg), Eszéken, illetve Kelet-Szlavóniában (Kórógy, Szentlászló stb.) élnek. Az első világháború óta „eltűnt” a Muraköz (Csáktornya és környéke) és Légrád magyarsága. A horvátországi magyarság jogi helyzete rendezett, a horvát alkotmány megnevezi, és államalkotó tényezőként ismeri el őket. A nemzeti kisebbségek jogairól szóló 2002-ben elfogadott horvát alkotmánytörvény állandó parlamenti képviseletet biztosít többek között a magyarok számára is (ez egy képviselőt jelent). A horvátországi magyarok legfontosabb országos (részben politikai részben érdekképviseleti) szervezetei a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK), és a Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ). A horvátországi magyarok kulturális-szellemi központja Eszék (Osijek). Itt többek között magyar konzulátus, magyar művelődési központ, magyar nyelvű alap- és középfokú oktatási intézmények és az eszéki egyetemen magyar tanszék is működik. A horvátországi magyarok saját sajtóval is rendelkeznek, az anyaországi települések közül pedig Pécs városával vannak szoros kapcsolataik.

Szerbia
Az ún. Vajdaságban (Dél-Bácskában, Bánságban és a Szerémségben) a legutóbbi cenzus alapján körülbelül 300 ezer magyar él területileg jórészt koncentráltan. A vajdasági magyarság központja Szabadka (Subotica) ahol a magyarok relatív többségben vannak (cca. 40 %). Jelentős magyar lakta települések még Zenta (Senta), Magyarkanizsa (Kanjiza) és Ada (Ada). Emellett fontos kulturális centrum még Újvidék (Novi Sad), itt azonban körülbelül csak 5 százalék a magyarok aránya. Vajdaság fél-autonóm terület Szerbiában, ami annyit tesz, hogy működőképessége és önkormányzati jogkörei korlátozottak. A vajdaság autonómiájától meg kell különböztetni a magyar területi autonómia iránt igényeket, amelyek pillanatnyilag nem tűnnek realisztikusnak. A vajdasági magyarság jogi helyzete bizonytalan, jóllehet 2003-ban Szerbia és Magyarország szerződést is kötött ezzel kapcsolatban. A szerbiai magyarság mind a vajdasági autonóm képviselőházban, mind pedig a belgrádi parlamentben rendelkezik képviselőkkel. A szerbiai magyaroknak saját médiahálózata, közművelődési- és oktatási intézményei is vannak, ezenkívül több magyar párt is tevékenykedik a Vajdaságban. A vajdasági magyar politika újabban a korábbi szétforgácsolódás helyett az összefogás mellett tette le a garast. A vajdasági magyarság számarányát és helyzetét rontja, hogy Szerbia más részeiről (Koszovóból) és Boszniából, valamint Horvátországból az utóbbi időben jelentős tömegek települtek le a térségben. Ezenkívül várat magára az 1944-ben a délvidéki vérengzések során legyilkolt körülbelül 40 ezer magyar nemzetiségű személy rehabilitációja is.

Románia
Romániában körülbelül 1,4 millió magyar nemzetiségű ember él. Becslések ezt a számot valamivel magasabbra, mintegy 1,6 – 1,8 millióra teszik. A magyarság jelentős része a Székelyföldön koncentrálódik (körülbelül 800000 fő), de számottevő magyar él a magyar-román határ mentén, valamint a Szilágyságban is. Ezenkívül megemlíthető a XX. században számarányában jelentősen visszaesett dél-erdélyi magyarság, és érdekes színfolt a Moldvában élő csángó-magyar közösség. A romániai magyarság szellemi központjai, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, és a székelyföldi városok, de Bukarestben is működik néhány magyar szervezet. A romániai magyarság jogi helyzete rendezetlen, és bár jóllehet Magyarország és Románia kötött egy nemzetközi szerződést a kérdéssel összefüggésben, a helyzet korántsem megnyugtató. A székelyföldi magyarság területi autonómia-követeléseiről, bár annak társadalmi feltételei fennállnak, a román politika hallani sem akar, míg a romániai kisebbségi törvénytervezetet a bukaresti törvényhozás már régóta jegeli. A romániai magyarság további fontos követelései közé tartozik az állami fenntartású önálló magyar egyetem ügye, amelyet Románia eddig még nem teljesített. Ezenkívül újabban, legalábbis politikai síkon, megjelent a magyar nyelv, mint (erdélyi vagy országos) hivatalos nyelvvé tételének igénye is. Romániában csak magánegyetemi formában van magyar egyetem, továbbá a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen van magyar képzés. A romániai magyarság saját médiahálózattal és számos kulturális intézménnyel is rendelkezik. A romániai magyarok az RMDSZ révén és rendes választások alapján képviseltetik magukat a román parlamentben. Az utóbbi években a hely magyarság politikai egysége megbomlani látszik, és megjelent az RMDSZ kihívójaként a Magyar Polgári Párt, ennek bejegyzéséről szóló határozatát azonban nemrég megfellebbezték. Csíkszeredán és Kolozsváron magyar konzulátus működik. Fontos és megoldatlan problémát jelent a csángó-magyarság anyanyelvi oktatásának és szentmiséjének ügye. Eredményt jelent a magyar nyelvű feliratok lehetővé tétele azokon a településeken ahol a magyarság eléri a 20 százalékot. Emellett a magyar nyelv használható a közigazgatásban és a bíróságokon, továbbá elfogadásra került az anti-diszkriminációs törvény.

Ukrajna
A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Ukrajnában, és elsősorban Kárpátalján körülbelül 160 ezer magyar nemzetiségű személy él. A kárpátaljai magyarság központja Beregszász (Berehove), de sok magyar él Munkácson (Mukacseve) és Ungváron (Uzshorod) is. A kárpátaljai magyarság legjelentősebb képviseleti szervezetei a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), és az ennek riválisát jelentő Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. Ez a két szervezet politikai pártokat is alapított amelyek rendszeres résztvevői a parlamenti és önkormányzati választásoknak. A helyi magyarság saját felsőoktatási intézménnyel (beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskola), médiahálózattal és kulturális szervezetekkel mis rendelkezik. Beregszászon és Ungváron magyar konzulátus működik. Az ukrajnai magyarság jogi helyzete nem kielégítő, bár a két érdekelt állam, azaz Magyarország és Ukrajna alapszerződésben vállalt kötelezettséget a kisebbségek védelmére. A magyarság parlamenti képviselete kötelezően nem biztosított, bár magyar jelöltek választás útján elvileg bejuthatnak az ukrán törvényhozásba. Szimbolikus jelentősége van Vereckei-hágón visszaállítandó Honfoglalás-emlékműnek (ez várhatóan még az idén fel lesz avatva), valamint az ukrán-magyar kishatárforgalmi egyezménynek amely a schengeni rendszerből tartósan kiszoruló ukrajnai magyarok és az anyaország kapcsolattartását van hivatva biztosítani. Ezenkívül felmerült az ún. Tisza-menti (jórészt magyarok lakta) járás területi autonómiájának lehetősége is. Érdekes színfoltja az ukrajnai magyarságnak a kárpátokon-túli lembergi (Lvov) magyarok szervezete, amely körülbelül kétszáz főt reprezentál.

Szlovákia
Szlovákiában körülbelül a lakosság tíz százaléka magyar nemzetiségű. A mintegy 550000 fős felvidéki magyarság jelenlegi helyzete nem túl bíztató. A szlovákiai magyarok legfontosabb politikai szervezet a három párt egyesüléséből létrejött Magyar Koalíció Pártja bár működése sikeresnek mondható, jelenleg ellenzékben van és tulajdonképpen sérelmi politizálásra van kényszerítve. A parlamentben kizárólag számaránya miatt tudja magát képviseltetni a szlovákiai magyarság. Az MKP politikájának fontos eredménye volt a (rév)komáromi székhellyel működő Selye János Egyetem, ahol magyar nyelven folyik az oktatás. Somorján működik a Fórum Kisebbségkutató Intézet, amely stratégiai kutatásokat is végez a felvidéki magyarságra vonatkozóan. Megoldatlan a szimbolikus jelentőségű, és a magyarság kollektív bűnösségét, és jogfosztottságát „kőbe véső” Benes-dekrétumok-ügye, a részben ezzel kapcsolatos kárpótlás kérdése, a magyarságra nézve hátrányos közigazgatási határok és bizonyos nyelvpolitikai tárgyú jogszabályok ügye. Ezenkívül felmerült a dél-szlovákiai magyarlakta területek autonómiájának lehetősége is.

A felsorolt országok mindegyike ratifikálta az Európa Tanács két legfontosabb kisebbségi tárgyú egyezményét, azaz az 1992. évi Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, és az 1995. évi Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelméről.