Hírek

2008.01.15. 14:19

Varázsló kerestetik

Az MLSZ mára ígért neveket, de most türelmet kérnek. Ami érthető is, hiszen az egyik elnökségi tag szerint Kisteleki olyan embert keres, aki kiviszi a csapatot a világbajnokságra. Varázslót pedig valóban nem könnyű találni.

Stanga István

Nem mintha kardinális kérdés lenne, hogy ki is a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya – van bajunk enélkül is éppen elég –, de ha már az MLSZ mára ígérte a jelölt(ek) megnevezését, csak kíváncsi az ember, hogy kit találtak nemzeti tizenegyünk élére. Nos, senkit. Legalábbis egyelőre, ugyanis a szövetség azt ígéri, egy hét múlva már egy vagy több személyt is megneveznek majd. Más kérdés, hogy neveket ezidáig is hallhatunk (talán a kelleténél is többet), de mindegyikről kiderült, hogy nem ő az igazi: vagy azért, mert a kutya sem tárgyalt vele, esetleg azért, mert visszautasította az ajánlatot, netán amiatt, mert őt utasította el Kisteleki. Apropó, Kisteleki... A szövetség elnöke olyannyira titkosan tárgyal, hogy még az MLSZ elnökségének sincsenek információi arról (nyilván a demkratikus működés elveinekmegfelelően), mikor és merre jár, kivel beszélget, kit és mivel „kínál meg”.

Az már önmagában is elég nevetséges, hogy Kisteleki rohangálásai nyomán Európa szinte valamenyi parlagon lévő (kisebb részben jelenleg is dolgozó) edzője szóba került már, Bölöni Lászlótól kezdve, Henk Ten Catén át a korábban kábítószer-ügyletekbe keveredő Christoph Daumig, de az igazi viccet mégsem ez jelenti, hanem az, amit Kisteleki mondott. Az egyik elnökségi tag szerint ugyanis a szövetség első embere kijelentette: olyan embert keres majd a válogatott irányítására, aki kiviszi a csapatot a világbajnokságra. Nos, ezt tudva rögtön világossá válik, miért nincs még kapitányunk..., ugyanis mi ezek szerint nem azt keresünk, hanem egy varázslót, egy csodatévő valakit, aki képes lesz arra, amire több mint két évtizede senki: kijuttatni a fiainkat egy világversenyre. Meg persze, az is egyből érthető lesz, miért akartak korábban egy ugyanilyen ígéretet kicsikarni abból a szerencsétlen Várhidi Péterből.

És ha már az utóbbinál tartunk... Kisteleki egész bohóckodása egyetlen szót sem érdemelne, ha azzal nem alázná meg egyúttal az ex (leendő?) kapitányt, aki mellesleg erre igazán nem szolgált rá. De legalább ennyire nem értem Várhidit sem, aki látszólag rezzenéstelen arccal tűri, hogy úgy kezeljék, mint egy hülyegyereket, akinek már azért is örülnie kell, hogy él, hát még, ha a nevét ismét a lehetséges jelöltek között emlegetik. Jól tudom persze, hogy a futball világa nem (sem) egy sértődős közeg, de az ütésállóság nem jelenthet egyúttal bárgyúságot, miként a korrektség sem lehet azonos a beszarisággal. És talán éppen a Várhidi iránti szimpátiám az oka annak, hogy – noha nem tartom magam egy kárörvendő alaknak – nem kevés elégtétellel figyelem Kisteleki újabb és újabb lyukrafutásait. Amelyeknek még messze nincs vége.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!