Hírek

2008.01.12. 16:49

A fehér por

Szerintem a legnagyobb hibát azzal követjük el – s ez fokozottan érvényes a médiára –, ha az ilyen cselekményeket nem az értékükön kezeljük, ha a történéseket túllihegjük, ha a kelleténél nagyobb nyilvánosságot biztosítunk azok számára.

Stanga István

Néhány napja szinte már másról sem szól a honi média, mint hogy éppen melyik szocialista és liberális politikus is kapott bizonyos fehér port tartalmazó levelet. (Amikor ezeket a sorokat írom, az MSZP e tekintetben 23-1-re „vezet” a koalíciós partnerrel szemben.) Jómagam eddig szándékosan nem szólaltam meg az ügyben, s most sem azért teszem, mert nem szeretnék kimaradni a témából „ihletet” merítő újságírók hosszú sorából, hanem annak okán, mert a szocialista párt immár magas szinten is foglalkozott a történettel. Az egri elnökségi ülésen került szóba a téma, amelynek kapcsán Nyakó István elmondta, tűrhetetlen, hogy a politikai radikalizmus és fanatizmus után a politikai terrorizmus is teret nyerjen. A szóvivő szerint „ma még ártalmatlannak bizonyult fehér porral fenyegetnek, de nem tudni, hogy holnap mi lesz a következő lépés”, mert „...akik ma egy törvény végszavazását akarják megzavarni, holnap gondolhatják azt, hogy a megfélemlítés elfogadható kampányeszköz, amellyel a választókat is lehet fenyegetni.”

Nos, bár szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a „fehér poros” akció egy nem teljesen komplett ember (vagy kisebb csoport) agyszüleménye – s mint ilyen, teljesen veszélytelen –, mégis úgy gondolom, tényleg valahol itt kell(ene) megálljt parancsolni ennek az egész őrületnek, ami az elmúlt időszakban kis hazánkban zajlik. Nem hiszem ugyanis, hogy tovább kellene balkanizálódnunk, s hogy azon országokat kellene követnünk, ahol a politikai kultúra szerves részét képezik a fenyegetések, netán az ellenfelek fizikai bántalmazása, hogy a még súlyosabb cselekményekről már szó se essék. Persze, mindennek veszélye – szerencsére – nem túl nagy, lévén idehaza még mindig jóval több a higgadt, nem indulatok által vezérelt ember, mint azok, akik nem is tudják, hogy a tűzzel játszanak.

Apropó, higgadtság... Meggyőződésem, hogy a legnagyobb hibát azzal követjük el – s ez fokozottan érvényes a médiára –, ha az ilyen cselekményeket nem az értékükön kezeljük, ha a történéseket túllihegjük (tudom, tudom, jobb félni..., de akkor is), ha a kelleténél nagyobb nyilvánosságot biztosítunk azok számára. Már csak azért is, mert a legtöbb esetben ez (is) a cél, nem is szólva arról – és ez a bombariadók, illetve az egyéb telefonos fenyegetőzések kapcsán már vagy ezerszer bebizonyosodott –, hogy egy bolond százat csinál, hogy bármely idiótának akadnak követői. Énnek okán éreztem úgy, hogy – mint fentebb említettem – nem kell írnom erről az egészről, mert ezzel csak árthatok. És ezért nem tartom célravezetőnek azt sem, hogy a szocialista párt – eltérően az ügyben eddig követett magatartásától – előjött ezzel a „politikai terrorizmus”-féle dologgal. Ami szerintem jelen esetre (hála istennek) nem is érvényes.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!