Hírek

2007.10.24. 16:26

Kijózanodás? Félelem?

Aki az immár szokásos „ünnepi csatazajon” túl képes volt másra is koncentrálni, érdekes politikusi megnyilatkozásokra figyelhetett fel. Hogy aztán ezek a kijózanodás avagy a félelem jelei, azt nem tudom eldönteni.

Stanga István

Abbba én most nem mennék bele, hogy mekkora is a válság Magyarországon, s hogy a problémáink elsősorban gazdasági eredetűek-e, avagy erkölcsi természetűek, netán mindkettő. Az érzéseimet persze, leírhatnám, dehát azok aligha mérvadóak, a különböző politikai oldalak véleményét meg azért nem érdemes idézni, mert azoknak aztán tényleg semmi közük sincs a valósághoz. Ott lennének még a statisztikák, csakhogy itt meg Churchillnek adok igazat, aki valami olyasmit mondott, hogy csak annak a statisztikának hisz, amit személyesen ő hamisított. Egyszóval számokat tőlem ne várjanak, de annyi tény, hogy van bajunk elég. Az ugye, már régen kiderült, hogy nem dübörgünk, meg az is, hogy a puma kicsit sánta, bár az is meggyőződésem, hogy a gazdaságban sokkal-sokkal előbb lehet majd rendet tenni, mint a fejekben vagy a lelkekben. Mert az elmúlt évek esztelen (sőt: bűnös) politizálása olyan pusztítást végzett e téren, amelyet nem lehet majd egykönnyen orvosolni.

Csakhogy muszáj lesz, mert nincs más út. Ha valaki az október 23-i „ünnepi csatazajban” képes volt figyelni néhány megnyilatkozásra, érdekes dolgokat vehetett észre. Abban még túl sok szokatlan nem volt, hogy a kormányfő a megbékélés szükségességéről beszélt („Sokat tettünk az elmúlt években azért, hogy meglássuk azt, ami elválaszt bennünket. Mit gondolnak, nem lenne itt az ideje annak, hogy azt keressük, ami összetartja ezt a fantasztikus országot? Nem gondolják, hogy 1956 méltó ünneplése csak az lehet, hogy az emberek kezet nyújtanak egymásnak? Hogy mi itt, magyarok, ilyenek meg olyanok, örömmel, bánattal és azzal a vággyal, hogy tudunk jó életet élni, meglátjuk és megszeretjük a másikban azt, amitől a másik jó és értékes, hogy ne kelljen semmi különleges oknak lennie ahhoz, hogy figyelemmel és odaadással fordulunk embertársaink felé. Nem gondolom, hogy ez sok, bár úgy látom, hogy sokkal nehezebb, mint gondoltuk.” ) Az már sokkal szokatlanabb, hogy mind Kósa Lajos, mind Navracsics Tibor az összefogás fontosságát hangsúlyozta. A Fidesz alelnöke előbb azt mondta, hogy „ma Magyarországon olyan széles összefogásra van szükség, aminek alkotmányos ereje van. Enélkül nem lehet megoldani a magyarországi válságot”, majd példaként említett meg a németországi nagykoalíciót, amit – a szavai szerint – az ottani értemiség és a sajtó kényszerített ki. A párt frakcióvezetője pedig úgy fogalmazott, hogy „...a magyar nemzet igazi sorskérdései nem a bal- és a jobboldal mentén oszlanak meg”.

Azt persze, mindnyájan tudjuk, hogy a politikusok megszólalásaiból nem érdemes komolyabb következtetéseket levonni, de azért ezek a gondolatok mindenképpen újdonságnak számítanak a hazai politikai életben, s talán egyfajta kijózanodásra is utalnak. Megjegyzem (lásd a Kósa által említett német példát), értelmiségiektől már nálunk is jó ideje hallani olyanokat, hogy azonnal véget kell vetni a „polgárháborús” viszonyoknak, hogy aztán közös erővel másszunk ki a slamasztikából, de ezekre eddig a kutya se figyelt. Hogy az esetleges változás minek köszönhető? Nos, nem tudom, de a végeredmény szempontjából nem is érdekes. Mert elképzelhető, hogy csak belátták, így nem mehet tovább, de az is lehet, hogy egyszerűen rájuk tört a félelem: ha nem változik semmi, jön majd egy új (már meglévő vagy még nem is létező) politikai erő, ami az egész bagázst lesöpri a színpadról. És ennél a kiegyezés százszorta jobb.

Affelől egyébként semmi kétségem sincs, hogy a pártok – ha az érdekeik úgy kívánják – egy szemvillanás alatt képesek lesznek félretenni a még oly nagynak tűnő sérelmeiket is, sőt, akár arra is hajlandóak, hogy a megegyezés útjába álló politikusaikat „beáldozzák”. Csak azt nem tudom, azokkal mi lesz, akiket módszeresen „neveltek” a másik tábor elleni harcra. Azokkal, akiket szinte csak a gyűlölet éltet, pontosabban az a tévhit, hogy egyszer majd (talán nem is sokára) eljön az az idő, amikor „törvényesen” engedhetik szabadjára az indulataikat. És akik – sajnos –nincsenek is kevesen. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!