Hírek

2007.10.21. 11:01

Élek a lehetőséggel

Kornis Mihály lezárta a Kádár-korszakkal való foglalatoskodást, úgy érzi, amit elvégezte a munkát, amit még gyerekfejjel fogadott meg magának: egyszer kimondja az igazságot. Reméli, a Kádár János utolsó beszéde című könyve alapján a későbbi generációk megértik napjaink félelmeit.

Hegedűs V. Rita - Mézes Gergely

[caption id="" align="alignleft" width="250"] A mai morális válság abból az össztársadalmilag elfogadott hazugságból alakult ki, hogy nálunk nem volt diktatúra - fotó: Kallus György
[/caption]– Ismét színpadon legendás darabja, a Körmagyar. Ott volt a bemutatón a Pesti Színházban?
– Ott. De nem néztem meg, csak szurkoltam nekik a színfalak mögött.

– Ön szerint miért ennyire népszerű a Körmagyar?
– Mert a globális-brutális helyzet a darab megírása óta nem sokat változott. Nem lettünk őszintébbek. A darab fájdalommal beszél arról, amiről nem is szoktak. Ha mégis, akkor kukkolós kéjjel. Én meg azt mondom, hogy valójában nyelvünk, kultúránk, „anyánk a halott”, ahogy Illyés írta.

– Kevéssel a Kádár-filmek bemutatója után ellopták Kádár János csontjait. Ha folytatjuk az ön hasonlatát, miszerint Kádár 1956-os árulásával tragikai vétséget követett el, akkor ezzel egy újabb felvonás kezdődött a drámában.
– Amikor bűntény történik, azt kell megvizsgálni, kinek az érdekében állhat az, ami történt. Azoknak, akik minden eszközzel azt szeretnék elérni, hogy a közvélemény leszokjon arról, hogy a kádárizmus-kérdést komolyan feszegesse. Egyetlen hírt sem lehet hallani azóta se, hogy megtalálták-e az elkövetőket. A halottgyalázás egyébként kádárista motívum: az 1956-ban elhunytak és utána kivégzettek sírjait a kádárista belügy rendszeresen fosztogatta. 1957 elején és később is kiforgatták a tetemeket a sírból, és 1989-ig ismeretlen helyre szállították.

– Elégedett a könyv hatásával? Elkezdődött ön szerint valami tisztulásféle?
– Szerintem a mai morális válság abból az össztársadalmilag elfogadott hazugságból alakult ki, hogy nálunk nem volt diktatúra. Pedig nagyon is volt. És abban mindenki részt kellett, hogy vegyen. A kádárizmus hazugságaival, képmutatásával nem néztünk szembe. Erről össztársadalmi méretekben beszélni kellene, hogy ne csak a Wittner Mária-féle őrjöngők jussanak szóhoz, de mindenki: azok is, akiknek szívességet tett, és azok is, akikre hatalmasat sújtott a Kádár-rendszer. Az ellenkező politikai állásponton lévő embereknek szóba kellene állniuk egymással, hogy ne az ő bánatukkal, emlékükkel üzleteljenek a politikusok a fejük felett

– Az olvasók is ezt akarják?
– Életemben nem állítottak meg annyian az utcán, azért, hogy megszorítsák a kezem. Elégedettséget érzek olyankor is, ha – ritkábban – nekem támadnak. Indulatuk a bizonyíték, az elevenükbe találtam. Új könyvem, az Egy csecsemő emlékiratai első fejezete is az 1956 utáni időkről szól. Azok a hónapok döntően meghatározták a legújabb kori magyar történelmet. Kádár nyomasztó kompromisszumot ajánlott: aki eztán úgy csinál, mintha szerinte a bolsevizmus ''56 októberében és novemberében nem bukott volna meg Magyarországon, annak nem esik bántódása. Sőt. Aki viszont ellenáll, eltűnik.  Ezt a kompromisszumot a lakosság kénytelen volt elfogadni. E gerinctörésnek azonban máig ható következményei vannak

– Segíthet visszarakni a kificamodott lelkiismeretet a könyv?
– Ez most már kitörölhetetlen. Ezért tölt el őszinte boldogsággal, hogy életem második felében demokráciában élhetek. Van esély arra, hogy mikor már az unokáink sem élnek, jön majd egy tisztafejű nemzedék, akik megkérdezik, úristen, hát ez a félelem ennyire mélyen élt nagypapáinkban? Kornis könyve nyomán nem kezdődött társadalmi párbeszéd? Képtelenek voltak nyilvánosságra hozni a dokumentumokat?

– Azért ezt nem mindenki így látja. Radics Viktória például a Magyar Narancsban komolyan önnek támadt.
– Azóta megismerkedtünk és összebarátkozunk. Meg is kérdeztem tőle, tudja-e, hogy én mit csináltam a kádárizmus alatt, ellenzékben? Egyebek közt én találtam ki az első magyar szamizdat folyóiratot, sokáig nem publikáltam, nem tettem ki magam a cenzúrának, és megfigyeltek. Radics a Vajdaságból jött, és ezt nem mondták meg neki azok, akik leközölték tudatlan sorait. Nem haragszom rá. Senkire se haragszom. E könyvvel elvégeztem, amit akartam, többet a kádárizmussal politikai tekintetben nem foglalkozom.

– A tavalyi évforduló a forradalom paródiája lett. Ráadásul még a parlamenti képviselők szájából is elhangzanak olyan vélemények, hogy 1956 nyilas ellenforradalom volt. Ön szerint miért kavar még mindig ilyen indulatokat a forradalom emléke?
– A kádárizmus velünk él, a nagy többség hallani sem akar a megtisztulásról. Azt mondják, mindenki benne volt a mutyiban, jobb ezt nem felkavarni. De nem volt mindenki benne. Néha az az érzésem, hogy aki egyből nem értette meg 1956-ot, az már nem is fogja. Annyit hazudtak róla. Volt ez a végtelenül primitívnek tetsző Kádár, akit az oroszok bevettek a főhatalomba, abban a reményben, hogy a bábjuk lesz. Aztán kiderült, hogy történetesen a legjobb taktikai érzékű kommunista politikus volt a huszadik században. Egy ekkora bűnt így eltussolni királydrámába illő tett. Mivel igazán tehetséges volt, tudta, mekkorát vétett. Megpróbált győzelemre játszani egy vesztett partit.

– Mennyire befolyásolják önt a kritikák?
– A rosszindulatúak vagy a tájékozatlanok nem érdekelnek. Bizonyos vagyok néhány írásom maradandóságában. Vigasztalásképp mondom, a fiataloknak: ötven éves koromig többnyire csak szenvedtem. De ha az ember nem téveszt pályát, élettársat és egészséges marad, akkor ötven éves kora tájt kiteljesedik az élete. A Lehetőségek Könyvében – a karácsonyi könyvvásárra jelenik meg – erről is írok. Egyetlen egyszer vagyok Kornis Mihály, most. Élek a lehetőséggel.

Névjegy: Kornis Mihály

1949-ben született Budapesten. Író, rendező, dramaturg.

1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői szakán.

1973-89 között a demokratikus ellenzék egyik meghatározó alakja, a szamizdat Napló elindítója, a demokratikus Charta szóvivője.

1980-tól jelennek meg kötetei.

1986-ban Déry Tibor-jutalmat, 1989-ben József Attila-díjat, 1992-ben Soros-életműdíjat, 1999-ben pedig Szép Ernő-jutalomban részesült.

Hegedűs V. Rita - Mézes Gergely Névjegy: Kornis Mihály

1949-ben született Budapesten. Író, rendező, dramaturg.

1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői szakán.

1973-89 között a demokratikus ellenzék egyik meghatározó alakja, a szamizdat Napló elindítója, a demokratikus Charta szóvivője.

1980-tól jelennek meg kötetei.

1986-ban Déry Tibor-jutalmat, 1989-ben József Attila-díjat, 1992-ben Soros-életműdíjat, 1999-ben pedig Szép Ernő-jutalomban részesült.

A mai morális válság abból az össztársadalmilag elfogadott hazugságból alakult ki, hogy nálunk nem volt diktatúra - fotó: Kallus György -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!