Melegházasság?

Azt láthattuk, milyen indulatok kísérték a melegek idei budapesti felvonulását, amelynek végén jó néhány homoszexuálist súlyosan bántalmaztak. Nos, ennek okán nem nehéz megjósolni, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének az a javaslata, amely lehetővé tenné az azonos nemű párok házasságát is, heves érzelmeket vált majd ki. A párt elképzelése szerint a családjogi törvény úgy módosulna, hogy a „nagykorú férfi és nő” szöveg helyébe a „két nagykorú személy” kitétel lépne. Ha az országgyűlés megszavazza, már a jövő év január 1-jétől biztosítva lenne az  egyneműeknek is minden, a házastársakat megillető jog.

A „ha megszavazza” megfogalmazás ez esetben valóban indokolt, hiszen az SZDSZ-nek a jelek szerint nem lesz könnyű „összekalapálnia” a többséget. Amint az várható volt, a Fidesz nem támogatja a javaslatot, a kereszténydemokraták kifejezetten ellene vannak, míg az MSZP-től egyelőre csak nagyon visszafogott, óvatos nyilatkozaatokat lehet hallani a kérdés kapcsán. Nem véletlenül, hiszen egy tömegpártnak sokfelé kell „játszania”, sok szempontra kell tekintettel lennie, sok véleményt kell integrálnia – és hát, a szocik táborán belül sem mindenki ujjong a koalíciós partner ötletei miatt) –, míg az SZDSZ minden további nélkül vállalhatja a kisebbségek képviseletét (ami, nem mellékesen, szavazatokban is megjelenik). Hogy az MSZP esetleges „vétója” nagyon is reális, azt példázza a liberálisok 2005-ös törvényjavaslatának parlamenti „buktája” (ez egyébként az azonos neműek számára is lehetővé tette volna a regisztrált élettársi kapcsolatot).

Az tehát fölöttébb valószínű, hogy a javaslat viharokat okoz majd, miként az is, hogy olyan vitát indít el, amelynek se vége, se hossza, s amely nem vezet sehova. Az érveket ismerjük. A liberálisok következetesen harcolnak minden olyan diszkrimináció ellen, ami a kisebbségeket sújtja, ilyen módon érthető, ha a melegek jogainak a kiszélesítését szeretnék elérni. Az ellenzők (s most ne azokra gondoljanak, akik a „buzizáson” kívül másra nem képesek) viszont azt mondják, házasság csakis férfi és nő között képzelhető el, továbbá azt, vajon milyen családmodellt lát maga előtt az a gyermek, akinek az anyukája is apuka (vagy megfordítva).

Apropó, gyermekek... Ha jól veszem ki, a legnagyobb ellenállást éppen az váltja ki, hogy a törvénymódosítás nyomán a melegek gyermeket is nevelhetnének. Nem véletlenül, hiszen itt olyan szempontok ütköznek, amelyeknek bármelyikét rendkívül bajos lenne megcáfolni. Mert az kétségtelen, hogy – mint fentebb volt róla szó – a meleg házastársak által nevelt gyermekek korántsem optimális családmodellt látnak maguk. De azzal a véleménnyel is nehéz szembe szállni, miszerint még mindig  sokkal jobb felnőni így, mint valami otthonban, illetve, hogy mennyivel ideálisabb, mennyivel követendőbb példát nyújt egy olyan család, ahol az apa mondjuk minden nap merev részeg, s csak azért tér rövid időre magához, hogy félholtra verje az anyát és/vagy a gyerekeket.

Hogy végül is mi lesz a törvényjavaslat sorsa, az alapvetően a szocialistákon múlik. Csakhogy azok szemmel láthatóan ódzkodnak a határozott állásfoglalástól, ehelyett vélhetően valami olyasmit mondanak majd (időhúzásnak ez se rossz), mint amit a regisztrált élettársi kapcsolat ügyében, hogy tudniillik bocsássuk társadalmi vitára a kérdést. Mintha valaki is remélhetné, hogy pont a melegházasság dolgában lesz képes kulturáltan vitatkozni, netán közös nevezőre jutni az az ország, amely már réges-régen elszokott az ilyesmitől.