Hírek

2007.05.18. 09:13

Halál az utakon

A gyorshajtók kiszűrésével, a fokozott közúti ellenőrzésekkel csak időleges eredményeket lehet elérni a balesetek számának csökkentése terén. Mert amíg a fejekben, a lelkekben nem lesz rend, továbbra is életveszélyben leszünk az utakon.

Stanga István

Az elmúlt időszakban megint egyre inkább felvetődik a kérdés: vajon mit lehetne (kellene) tenni annak érdekében, hogy hazánkban csökkenjen a közlekedési balesetek száma. Érthető ez, hiszen a helyzet korántsem jó. Nem oly régen olvastam azt a statisztikát, amely az Európai Unió országainak halálos kimenetelű baleseteire vonatkozik. Nos, Magyarország e tekintetben nagyon rosszul áll: ha jól emlékszem, csak a görögök és egy-két balkáni ország kullog mögöttünk.

Abban mindenki egyetért, hogy ez így nem mehet tovább, ám a tennivalókról megoszlanak a vélemények. Bár a halálos eredményű balesetek okai között vezető szerepet játszik az alkohol és a gyorshajtás, egyesek mégis a sebességhatárok emelését tartanák üdvözítőnek, mondván, Németországban sincs korlátozás, arányaiban mégis sokkal kevesebben halnak meg az utakon, mint nálunk. A rendőrség ugyanakkor az ellenőrzés fokozásával igyekezne elejét venni a tragédiáknak. Utóbbira egyébként már láttunk példákat: egy-egy országos akció során hol a gyorshajtókat igyekeznek kiszűrni, hol pedig az övhasználatot és a gyermekülés meglétét nézik. Nem vitatom az ilyen kampányok hasznosságát, de az is tény, hogy ezek hosszútávon nem oldják meg a kérdést.

Hogy a gyorshajtásnak és az italnak kitüntetett szerepe van a szomorú statisztikákban, nem vitatható. Véleményem szerint azonban ezek is csak okozatok. Meglehet, tévedek, de úgy látom, mindaz ami, pillanatnyilag jellemzi ezt az országot, a benne élőket, az utakon is megmutatkozik. Mert egy, a nap döntő részében frusztrált, agresszív ember, mitől lenne más, ha kocsiba ül? Sőt... Ha máshol nem tudott győzni, ha másutt nem volt sikerélménye, hátha lesz az országúton. Nem kell más, csak padlógáz, s máris „le lehet nyomni a köcsögöt”, akinek persze, lehet mutogatni, beszólni, stb. Aztán, ha a „köcsög” se hagyja magát, lehet versenyezni. Nem folytatom, hiszen aki ebben az országban él, jól tudja, miről beszélek.

A városi pozícióharcok (befurakszom, ha akarod, ha nem), az előzékenység totális hiánya (véletlenül sem engedem át a zebra előtt álldogálókat), a már említett agresszív vezetési stílus sokkal inkább a vidámparki dodzsemezéshez hasonlatos, semmint az Európa szerencsésebb országaiban tapasztalható, kulturált közlekedéshez. Ilyen körülmények közepette pedig aligha remélhető, hogy a jövőben kevesebben halnak majd meg az utakon. 

Természetesen szükség van a különféle megelőző intézkedésekre, programokra, ám – s ez nem pesszimizmus a részemről, hanem a dolgok reális megítélése – ezektől jómagam nem várok semmiféle komolyabb változást. Erre csak akkor lehet reményünk, ha majd egy alapvetően rendben lévő ország lelkileg kiegyensúlyozott polgáraiként ülünk autóba. És ez nem holnap lesz. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!