Hírek

2006.08.27. 15:03

Hátrébb kell tessékelni a pártpolitikát

Szól a rádió, csak éppen öt év alatt a Kossuthnak, a Petőfinek és a Bartóknak is folyamatosan csökkent a hallgatottsága. Ezt a tendenciát szeretnénk megfordítani egy modern európai közszolgálati rádió megteremtésével – ígéri Such György, a Magyar Rádió (MR) főnöke. Egy ellendrukker és pénzszegény világban?

Szluka Márton

Hogyan sikerült átvészelnie a tűzijátékot?

– Szerencsére a házunk tetejéről jól lehet látni, s még viccelődtünk is, előre vagy hátra nézzünk, mert már csapkodtak a villámok. Amikor kinyílt az ég, megdöbbentő volt a trópusi viharral dacoló színes fényzuhatag, de akkor már sejtettük, hogy akár tragikus vége is lehet az estének.

– Csak azért kérdezem, mert a médiahatóság (ORTT) is vizsgálatot helyezett kilátásba, mert egy kivételével a televíziók, de a közrádió is megint késlekedve reagált. Önnek beugrott, hogy helyzet van, netán betelefonált a hírügyeletesnek?

– Jelenleg a Kossuth szervezeti struktúrája még nem teljesen alkalmas arra, hogy hirtelen változásokra gyorsan reagáljon. De az esti tíz órás Krónika már ezzel kezdődött, a Petőfitől viszont három riporter is kint volt a városban, s a legelsők között és folyamatosan adtak híranyagot. Természetesen a nyugati hírrádiók és a nagyon mediatizált amerikai piac gyors reagálású tévéihez, rádióihoz képest nem kérdés, hogy le vagyunk maradva. Ezért az MR egész szervezeti átalakítása arról is kell hogy szóljon, hogy ilyen helyzetekben gondolkodás nélkül tudja mindenki, mi a dolga. Most azonnal ugrasztható stáb még nemigen van a Krónikában, amelyik a helyszínről laptopon már szerkesztett riportot küld be a műsorfolyamba, amelyet aztán folyamatosan frissítenek. S bent sem felolvasott híreket adnak, hanem élőben adott, több helyszínre kikapcsoló összeállítást, folyamatos új információkkal.

– Mennyi idő kell ehhez?

– Célom, hogy négy év múlva, amikor átadom a helyem az utódomnak, ez olyan rádió legyen, amelyik bármilyen rendkívüli eseményről a helyszínről tud adni, gyorsan és minél több megszólalóval.

– De ugye nem akar az egész Kossuthból hírrádiót csinálni?

– Jól gondolja.

– Viperafészek, így nevezte nemrég az Operaházat egy ismert zenekritikus. És az állami rádió?

– Ez egy nagy vállalat, ahol nem lehet úgy viselkedni, mint az a bizonyos elefánt. Szeptember végére várható, hogy az intézmény könyvvizsgálója asztalomra teszi a belépésem napjára vonatkozó mérleg auditálását, ebből világos képet alkíthatunk az intézmény valós pénzügyeiről. És várom a jogi átvilágítás végeredményét is a szerződéses kötelezettségvállalásokról. Ezek előfeltételei a stabilizálásnak, a 2007-es üzleti terv elkészítésének. Lassan egy hónapja vagyok itt, s napról napra jobban megismerem ezt a nagy szervezetet.

– Váltsunk műfajt. Lecsengeni tetszik, de többeket érdekel: a Vasárnapi Újság radikális jobboldali publicistájának kirúgásáért kapott telefonokat? Mondjuk Orbán Viktortól?

– Ki kell ábrándítanom.

– Még dr. Kövértől sem?

– Nem. Egyébként jött egy-két nem szalonképes telefonhívás, kaptam leveleket, de nem politikusoktól. Eddig nem tapasztaltam tömeges tiltakozást.

– Valami alku lehet a döntés mögött? Már csak a keddi miniszterelnöki interjúk megszüntetése miatt is többen ilyesmit sejtenek. Egy ide, egy oda?

– Senkivel, egyetlen meghatározó politikai szereplővel sem kötöttem alkut, és senki nem is kért olyat tőlem, hogy valaki valamilyen konkrét pozícióba kerüljön vagy onnan kikerüljön. A Kossuth adófőszerkesztőjével beszéltem meg, hogy nem akarok többé belpolitikai jegyzetet a közszolgálati rádióban, mert a műfajtól idegen.

– A hír szent, a vélemény nem szabad?

– Magyarországon sajtószabadság van, ott a rengeteg lap, és mindenki olyan publicisztikát ír, amilyet csak akar. Az én szememben a rádiózás szerkesztett tartalom közzététele. A jegyzet nem illik ebbe, s eddig ennek ellenkezőjéről senki sem győzött meg.

– Esterházy, Kertész Imre sem mondhatná el gondolatait?

– Az egy egészen más helyzet. Nem politikai, hanem értelmiségi, irodalmi minőség, ha Pilinszky verse saját hangján szól a rádióban, vagy Csoóri elmondja költeményét, vagy Nádas Péter olvassa fel valamely írását.

– Idézte Az Estében, hogy a BBC-nél sincs belpolitikai jegyzet, csak külpolitikai kommentár. De a német ARD Tagesschau közszolgálati tévéhíradóban naponta leadnak valamilyen kommentárt, belpolitikait is. És az is politikai állásfoglalás, nem igaz?

– Hírmagyarázattal, háttérrel nincs semmi probléma. Főképp, ha szakmailag vállalható környezetben hangzik el. De szubjektív gondolatokat tartalmazó közéleti töltetű egyéni nézőpontú publicisztikára ott az írott sajtó. Ismerem a hagyományt a magyar író vátesz szerepéről, hogy rájuk hárul sorskérdéseink felvetése, de én azt gondolom, most egy olyan történelmi pillanatban vagyunk, hogy minderre kialakult egy politikai osztály, amely azért kapja az adófizetőktől a fizetését, hogy betöltse ezt a szerepet.

– És ha egy középen álló számára provokatív vagy szélsőséges nézeteket valló karakter interjúban teszi ugyanezt?

– Inkább jellemző a BBC-re is, hogy a nagyon egyéni stílusú, ellentmondásos vagy szélsőséges szereplőket stúdióbeszélgetésben szokás megkérdezni. A társadalmat nagyon megosztó problémákról, jelenségekről minden oldal megszólaltatásával eleget lehet tenni a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének.

– Mondta már önt a sajtó egy része anarchista nézetekre kaccsingató embernek korai magyarnarancsos korszakából, aztán ultraliberálisnak, majd mivel Orbán főtanácsadója is volt, Fidesz-huszárnak?

– Kényelmesebb a címkézés. Kire milyen sapkát rakunk, pirosat vagy narancssárgát. Mert így könnyebb az előítéletes gondolkodásnak besorolni valakit. Ha mondjuk éppen a balliberális sajtó támadna, az is bőven találna életrajzomban hívószavakat a démonizálásra. Megelőzném a kérdését: már a székházügy után, 1993-ban lemondtam a később, a Kaya Ibrahimos botrányban elhíresült egyik cég fb-tagságáról. Mindez közömbös abban, hogy megválasztásomat mind a két nagy párt támogatta.

– A királyi tévé a szociké, a közrádió a Fideszé, tartja az utca embere. Nagyobb szerephez jutott a parlamentben a középre húzó szakszerűbb fideszes hangnem. A párt választási szereplése is közrejátszhatott az ön megválasztásában?

– Nem látok összefüggést a két dolog között.

– A pártpolitikát hogyan lehetne hátrébb tessékelni a közmédiától? Van ennek esélye?

– Közgazdászként úgy látom, a kereslet-kínálati viszonyok uralkodnak a politika, a közélet és a politikai marketing piacán is. A pártok részéről jelentős az igény a társadalom minden részének az ellenőrzésére, de ezt csak akkor tudják megvalósítani, ha vannak hozzá partnerek. Saját példámon is látom, lehet nemet mondani dolgokra, és nem szakad le az ég. Jelentős pozíciókat tölt be már egy olyan generáció, amely a maga területén szakmai vezetést és szemléletmódot követ, és ha szükséges, tud a politikának nemet mondani. A közrádió ugyan nem független a kormánytól, a kormánypártoktól és a parlamenttől, és sajnos nincs törvényben garantált normatív finanszírozása, de nincs is olyan mértékben anyagilag kiszolgáltatva, hogy ne lehetne bizonyos dolgokat elhárítani. Végtére is a rádióelnökkel azért kötöttek megbízást, hogy ne kövessen el törvénysértést, s a maga autonóm módján döntsön a műsorrendről, a szervezeti struktúráról stb. Persze mindenkit meghallgatok, lehetnek jó ötletek, de az informális elvárásoknak, mutyizásnak nem fogok megfelelni.

– Nem naiv egy kicsit? A saját arc megőrzése se nagyon megy politikai hátszél nélkül.

– Ha valaki egy iránynak akar kedvezni, akkor igen. Ha egyiknek sem, akkor a politikai támogatás azáltal keletkezik, hogy minden szereplő azt látja, a többi sem részesül ilyesmiben, és akkor világossá válik, meddig terjedhet a pártok befolyása. Ha azt tapasztalják, a mértékadó közmédiánál mire van kereslet, mi a hír, akkor előbb-utóbb a kínálati oldalon sem fogják közzétehető hírnek gondolni az érdektelen sajtótájékoztatót vagy a látványos performance-t, a politikai blöffölést, mert nem kerül adásba.

– Régi nagy rádiós nagy nevek bejelentkeztek már?

– Szinte egyáltalán nem, de a szakmai szempontok tiszteletben tartása mellett nem titkolom: a fiatalok bevonása fontos célom.

– A nagy átalakítás áldozatául esnek-e olyan műsorok, mint a Ki nyer ma?, vagy a Szabó család? Ebbe belehallgatott már?

– Konkrét műsorokról még korai nyilatkozni, ugyanúgy a létszámleépítésről sem szolgálhatok részletekkel, mert ezek csak a részletekbe menő stratégia kidolgozása után határozhatók meg. Egyébként én is vidéki vagyok, nagyszüleim szarvasiak, illetve békésiek, én pedig Szegeden nőttem fel. És meg fog lepődni, de gyerekkoromban sokszor hallgattam a Szabó családot. Kis túlzással azt lehet mondani, a mostani rádiót az ötven körüli generáció készíti az ötvenéves vagy idősebb hallgatóságnak. A tradíciók bizonyos tekintetben fontosak, de emellett kiemelt célunk az újabb, a fiatalabb hallgatóság megnyerése is. Mert az nem tartható, hogy átlagos hallgatottságunk a közpénzből fenntartott Kossuthon például 5-6 százalék.

– A Petőfit fiatalosabbá tenné, de lehet-e versenyezni a magánadókkal? Lesz ehhez pénzük?

– Kihasználatlan területek vannak. Mikor hallott a kereskedelmi rádióktól élvezhető műsort mondjuk a Sziget utóbbi öt évének bármelyik fellépőjétől? Ugye nem kell bizonygatnom, lenne rá igény. Jó műsorokra mindig lesz elég pénz. A Bartóknál kisebb változtatásokra van szükség, de ezek nem érintik a fő profilt.

– Az elnöki státusa körüli hercehurca miképp rendeződhet?

– A cégbírósági bejegyzés ügyében a megválasztásomat levezénylő kuratórium elnöke, illetve jogi képviselője illetékes nyilatkozni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!