Csak kalandozás a külföldi munka

Néhány hét múlva lejár a határideje a Magyarország uniós csatlakozása idején, 2004 májusától bevezetett kétéves korlátozásoknak. Így az unió minden kormányának nyilatkoznia kell arról, további három évre is gátat szabnak-e az új tagországokból érkezők munkavállalásának. A magyarok fő célpontjának számító Németország és Ausztria nem okozott meglepetést: Berlin és Bécs is közölte, hogy nem enyhítenek az eddig alkalmazott szigoron. Munkát vállalni továbbra is csak engedélyekkel, a meghatározott kvóták függvényében lehet majd. Magyarok Németországban ma kétoldalú megállapodás alapján vállalhatnak munkát.

[caption id="" align="alignleft" width="220"] Az elmúlt két évben mintegy 40 ezer magyar munkavállaló fordult meg az Európai Unióban.
[/caption]A többiek azonban megfogadták Brüsszel tanácsát, és okultak a munkaerőpiacot már a csatlakozással egy időben felszabadító Nagy-Britannia, Írország és Svédország példájából. (Ezek az államok a kelet-európai bevándorlási roham helyett azt látták, hogy a korábban feketén dolgozók sorra jelentették be munkahelyüket.) Az elmúlt hetekben sorra jelentették: az eddigi korlátozásokat nem kívánják tovább alkalmazni. Egyik napról a másikra szabaddá válik az út Spanyolországba, Portugáliába és Finnországba. Hollandia is megnyitja ugyan piacát, ám a cégek és dolgozóik az eddiginél szigorúbb ellenőrzésekre számíthatnak.

Dánia és Franciaország úgy döntött, a teljes nyitásig 2009-ig várni kell, de addig fokozatosan bontják le a korlátozásokat. A franciáknál a nyitást aszerint gyorsítják meg, milyen mértékben számítanak hiánycikknek a helyi munkaerőpiacon egy-egy szakma képviselői. Elsőként valószínűleg az építő- és vendéglátóiparban érdemes szerencsét próbálni.

„Az elmúlt két évben mintegy 40 ezer magyar munkavállaló fordult meg az Európai Unióban” – mondta lapunknak Kovács Géza. A Foglalkoztatási Hivatal (FH) Nemzetközi és Migrációs főosztályának vezetőjének becslése szerint Németországban 20 ezer, Ausztriában 18 ezer, míg Nagy-Britanniában 10 ezer honfitársunk keresi kenyerét, igaz, ebben a statisztikában szerepelnek azok a külföldön dolgozók is, akik még Magyarország uniós csatlakozása előtt vállaltak munkát külhonban. „A régi tagállamok félelme, miszerint az újonnan csatlakozott országok munkavállalói elözönlik majd az EU munkaerőpiacát, nem igazolódott be. Ez különösen igaz a magyarokra, akik még a rendelkezésünkre bocsátott külföldi álláshelyeket sem töltötték be” – szögezte le a szakember. Kovács Géza példaként Németországot és Franciaországot említette, ahol meghatározott munkakörökben szívesen alkalmaztak volna több magyar munkavállalót is, mint ahányan végül a költözés mellett döntöttek.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyarok jelentős hányada ha rá is szánja magát, hogy határainkon kívül próbáljon szerencsét, akkor is csak szezonális munkát vállal el. „A vendéglátás, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás területén két-három hónapra kötelezik el magukat az emberek” – hangsúlyozta Kovács Géza. Az FH osztályvezetője ugyanakkor rámutatott az EU munkaerőpiacának összetettségét és bonyolultságát jellemző adatra, miszerint összesen csaknem egymillió álláshirdetés vár jelentkezőre – ezek ötödét német, harmadát angol cégek adták fel –, de az Európa-szerte szinte mindenütt jelentős méretű munkanélküliség ellenére ezek iránt nagyon csekély az érdeklődés. „Hiába nyitja meg a piacát Spanyolország, Portugália vagy Finnország, ha a munkavállaló nem beszéli a fogadó ország nyelvét” – mutatott rá a magyarok immobilitásának egyik fő okára Kovács Géza. A rugalmatlanságnak és a rövid ideig tartó külföldi „kalandozásnak” azonban van pozitív olvasata is: eszerint a magyarok az itthon, illetve külföldön megszerzett tudásukat Magyarországon akarják kamatoztatni.