Szegény marad a honi feltaláló

[caption id="" align="alignleft" width="115"] Maruzsi László első találmányának, a többcélú gépjárműnek a makettje
[/caption]A hornyolt tégla gazdaságossága elsősorban az időmegtakarításban, a pormentességben, az anyagszilárdság megmaradásában rejlik, és hogy nincs visszamaradt törmelék, amit el kell szállítani. S ez csak az egyik Maruzsi László tucatnyi találmánya közül, a formatervezett szelektív hulladékgyűjtőtől, a többcélú gépjárműtől a labdarúgás játékvezetését forradalmasító ötletén (az általa kifejlesztett zászló elektronikusan jelzi, ha a labda elhagyja a vonalat) és a szűrővel ellátott csövön át a fekvőrendőrig, amin nem kell áthajtani, mégis lassítja a forgalmat. Hogy mi valósult azonban ezekből eddig meg? Például egy aranyérem a 2003-as világkiállításról. És számos nemzetközi, szakmai elismerés.

Egyik-másik találmány (mint például az egyedi partjelző zászló) iránt külföldi befektetők is érdeklődtek. Ám Maruzsi úr nem adta, tanulva a Rubik-kocka esetéből, ő hazai gyártást szeretne. A tőkehiány és a szakmai féltékenység azonban rendkívül megnehezíti a feltaláló sorsát – szögezi le. Vagyis ez idáig azokból az ötletekből lett megvásárolható termék, amelyeknek a gyártását és forgalmazását a saját kisvállalkozása anyagi keretein belül meg tudta szervezni.

Ha egy találmány Magyarországon születik, akkor hússzor kisebb az esélye annak, hogy feltalálója ebből meggazdagodjon, mint Nyugat-Európában, és százszor kisebb, mint Amerikában. Pedig a közhittel szemben a szabadalmaztatással ma már nincs igazán probléma. Igaz, nem éppen olcsó a védelem, hiszen a szabadalom megszerzésének és egyéves fenntartásának díja mintegy 130 ezer forint. Ezt minden évben újra ki kell fizetni, és a díj a tizenkilencedik, illetve huszadik évben – mai áron – 140 ezer forintra nő. Ez a belföldi védelmet nyújtja, a külföldi bejegyeztetés ára attól függ, hogy ki hány és mely országokban teszi ezt meg. Vagyis milliós nagyságrendről van szó.

A problémák a találmányok hasznosításánál kezdődnek. Hiszen bevétel csak akkor lesz az ötletből, ha gyártják, és eladhatóvá válik a piacon. Több mint húsz évvel ezelőtt a Rubik-kocka üzleti bukásából még színdarab is született. Anno a szocializmusban. A történet azonban tizenöt évvel a rendszerváltás után még mindig aktuális: a hazai befektetőket szinte lehetetlen megnyerni egy találmány hasznosítására. A külföldiek pedig elsősorban abban érdekeltek, hogy mind a gyártás, mind a forgalmazás jogát teljes egészében megszerezzék. Lehetőleg olyan szerződést kötve a feltalálóval, hogy az egyszeri összeget kapjon a szabadalmi jogokért cserébe, és ne a piaci felfutástól függő jutalékot. Ami siker esetén persze sokkal kevesebb. Viszont a feltalálók többsége azért fogadja el mégis a kisebb, de biztos összeget, mert ekkor már – a találmány kidolgozása és szabadalmaztatása után – igencsak el van adósodva.

Közhely, de sajnos még mindig igaz: a magyar találmányok nagy része a pénzhiány miatt elkallódik. Az a feltaláló, aki ma Magyarországon a találmányainak szenteli az életét, ráadásul ebből szeretne megélni, annak reálisan számolnia kell a kudarcokkal is.

A siker és a bukás is benne van a kalapban

Az alábbi példák is igazolják, hogy a találmányok sikere jóval összetettebb probléma a szabadalmi bejegyeztetés nehézségeinél vagy a pénzügyi gondoknál. Paál László budapesti teniszoktató az adogatógépet újította meg. Majd tovább gondolkodott rajta, hogy azon a részecskéket egy térbe kiporlasztó elven, ahogy az adogatógép működik, mit lehetne még a levegőbe kifújni. Rájött, hogy a tűzoltáshoz a vízpermetet. Ami egyrészt csökkenti a tűzoltók balesetének lehetőségét, és kisebb lesz a vízkár is. Előbb egy német cég vette meg a találmányt, aki bár nagyságrendekkel nagyobb extra profitot ért el, mint amennyi jogdíjat fizetett, a végén még a jogdíj kifizetésén is alkudozott. A feltaláló eközben a hazai gyártás és forgalmazás jogát megtartotta magának, de nem tudott annyi saját tőkét gyűjteni, hogy valóban léphessen. Másik példa egy vonalkód-leolvasó, ami a már ismert módszereknél egyszerűbb, és amire egy kistarcsai fejlesztőmérnök, Kálmán János jött rá. Bár a rendszer üzemel, a gyártása szerencsétlen véletlenek sorozatos egybeesése miatt máig nem oldódott meg.

Kevés magyar szabadalmat jelentenek be

A hazai szabadalmi bejelentők száma az elmúlt öt–hat évben viszonylag állandó. A 2657 nemzeti szabadalmi bejelentésből tavaly 700–800 volt a hazai, a többi itteni külföldieké. Ennél jóval több valódi találmány születik. A bejegyzettek közül is csak minden tizedikből lesz a piacon is hasznosuló termék.

Paál László budapesti teniszoktató az adogatógépet újította meg. Majd tovább gondolkodott rajta, hogy azon a részecskéket egy térbe kiporlasztó elven, ahogy az adogatógép működik, mit lehetne még a levegőbe kifújni. Rájött, hogy a tűzoltáshoz a vízpermetet. Ami egyrészt csökkenti a tűzoltók balesetének lehetőségét, és kisebb lesz a vízkár is. Előbb egy német cég vette meg a találmányt, aki bár nagyságrendekkel nagyobb extra profitot ért el, mint amennyi jogdíjat fizetett, a végén még a jogdíj kifizetésén is alkudozott. A feltaláló eközben a hazai gyártás és forgalmazás jogát megtartotta magának, de nem tudott annyi saját tőkét gyűjteni, hogy valóban léphessen.

másik példa egy vonalkód-leolvasó, ami a már ismert módszereknél egyszerűbb, és amire egy kistarcsai fejlesztőmérnök, Kálmán János jött

rá. Bár a rendszer üzemel, a gyártása szerencsétlen véletlenek sorozatos egybeesése miatt máig nem oldódott meg. Kevés magyar szabadalmat jelentenek be A hazai szabadalmi bejelentők száma az elmúlt öt–hat évben viszonylag állandó. A 2657 nemzeti szabadalmi bejelentésből tavaly 700–800 volt a hazai, a többi itteni külföldieké. Ennél jóval több valódi találmány születik. A bejegyzettek közül is csak minden tizedikből lesz a piacon is hasznosuló termék. Maruzsi László első találmányának, a többcélú gépjárműnek a makettje -->