PRó & KONTRA

Kovács Tibor szerint a jegybank nem lehet független a nemzettől
A szerző az MSZP országgyűlési képviselője

Az úgynevezett Szapáry-ügy joggal keltett nyugtalanságot a közvéleményben az elmúlt hetekben. Arra ugyanis még az EU történetében nem volt példa, hogy egy nemzeti banki vezető egy EU-s tanácskozáson „mártsa” be a saját kormányát bizonyos elszámolási ügyekben. Ismertté vált, hogy hasonló elszámolási vitája – a mi esetünkben az autópályaberuházások költségeinek elszámolásáról van szó – 15 EU tagállamnak van az Eurostattal a legkülönbözőbb ügyekben.

Konfliktusok, ha vannak, belül szokás kezelni, és nem nemzetközi porondon. Felháborítónak azt tartjuk, hogy tetőzve a bajt, az MNB vezetői még a közvéleményt is megpróbálták megvezetni azzal a hamis állítással, mintha valami bajt előztek volna meg ezzel az akcióval, illetve úgymond pénzt takarítottak volna meg az adófizetőknek. Erről szó sincs, ellenben jelentős, nem számszerűsíthető kárt okoztak azzal, hogy szították a bizalmatlanságot Magyarországgal szemben. Más magyarázatát a dolognak a politikai megfontoláson túl eddig nem találtunk. Ismert, hogy az MNB elnöke az előző, az Orbán-kormány pénzügyminisztereként milyen politikai elkötelezettségű. Ennek számos jelét adta az elmúlt években is, amikor szemben a jegybanktörvénnyel nem segítette, hanem finom eszközökkel nehezítette a kormány gazdaságpolitikai elképzeléseinek megvalósítását. Az pedig már enyhén szólva is kínosnak mondható az MNB vezetőire nézve, amikor a világ egyik ismert pénzintézetének, a Dresdner Bank egyik elemzőjének véleménye szerint „az MNB vezetőjének a véleménye akkor lett borúlátóbb, amikor a kormány MSZP-támogatottsága erősödik”. Független elemzők ilyet csak igen ritkán, indokolt esetben fogalmaznak meg.

Még egy jellemzője az esetnek, hogy Szapáry úr többször hangoztatta, hogy számos esetben jelezte fenntartásait a Pénzügyminisztériumnak az autópálya-beruházási költségek elszámolását illetően. Véleményünk szerint egy ilyen súlyú ügyet nem „egy sör mellett” szokás megbeszélni, hanem arról hivatalos feljegyzések, levelek születnek. Mi így gondoljuk! Ilyen feljegyzések vagy levelek viszont nincsenek. Van viszont megállapodás a PM és az MNB között a felvett euróhitelek kezelését illetően. Akkor most ki akar itt, és kit félrevezetni és bemártani? Az MNB valóban független a kormánytól, a magyar nemzettől azonban nem!

Bod Péter Ákos szerint jobb, hogy most derült ki a trükk
A szerző egyetemi tanár

A jegybank alelnöke szakmailag helyesen járt el, amikor az állami költségvetés hiányának módszertani kérdését a brüsszeli szakbizottságban szóba hozta. A bizottság tagjaként ezt kellett tennie. Aggályai – mondhatom, sokunk aggályai – alaposnak bizonyultak, hiszen hamarosan közölték a magyar illetékesekkel: a Pénzügyminisztérium által kiötlött elszámolás nem felel meg az európai uniós elveknek. De nemcsak szakmáról van itt szó. Szemben a pártpolitikai indíttatású váddal, az MNB alelnöke nem okozott kárt az országnak, ellenkezőleg. Fellépése révén a kormány elkerülhetett egy nagyobb politikai pofont, az ország pedig megszabadulhat a fölös kiadásoktól.

A pénzügy azt a gazdaságilag ésszerűtlen, ám a hiány kozmetikázását ígérő formát választotta, hogy már megépített állami autópálya-szakaszokat egy állami tulajdonú, de formailag piaci bevételből (a matricák eladásából) élő cégre ruházza át. Az állami autópálya-kezelőnek nyilván nincs elég tőkéje ahhoz, hogy ténylegesen megvegye a sztrádaszakaszokat: banki hitelt kellene felvennie, a kölcsönpénzt fizetné be az államnak, amely azt bevételként számolná el, csökkentve a költségvetési hiány kimutatott mértékét. Erről a szaksajtó jó ideje a „sztrádatrükk” néven cikkezett. Állami vagyontárgy tényleges eladása privatizáció lenne, és tudjuk, hogy az EU-ban a privatizációs bevétellel nem csökkenthető a büdzsé hiánya. Itt még a lóláb is kilóg, hiszen nem magántulajdonú vállalathoz került volna az állami útvagyon. Az egyik állami zsebből a másikba rakva nem tűnhet el a deficit: ezt a tételt most visszaíratja az EU statisztikai hivatala.

És ha nem jött volna most szóba az ügy? Akkor bizony az EU a naptári év lezárását követően tudatta volna a magyar hatóságokkal, hogy rosszul könyveltek, és a bevallottnál jóval nagyobb a hiány. Ha ez márciusban történik, a kampány finisében, akkor vajon a kormány és a kormánypártok kit okoltak volna? Az MNB-t, hogy nem szólt, holott sejtette? A statisztikai hivatalt, hogy hallgatott?

Ez a kisebb ügy, de van fontosabb. A sztrádatrükk megbukásával értelmét veszti a terv, hogy az állam helyett az autópályacég vegyen fel nemzetközi hitelt a kormány számára. Közismert: leginkább az államkincstárt fogadják el külföldön jó adósnak, így az más gazdasági szereplőknél olcsóbban jut kölcsönhöz. Olcsóbban, mint a sztrádacég. Remélem, hogy a pénzügy végre felhagy az ügyeskedéssel, és ha már ekkora deficitet hozott össze, akkor legalább azt nem a szükségesnél drágábban finanszíroztatja. A kamatokat ugyanis mi fizetjük és a gyerekeink.