2005.08.10. 06:11

Zséda a pusztai vihar szerelmese

Ellentétek, ha találkoznak… Ilyen a bájos, szelíd mosolyú, szép hangú énekesnő, Zsédenyi Adrienn és a sötét tónusú, a természet vadságát megjelenítő Vihar a pusztán című festmény „barátsága”.

Váczy András

– Azután, hogy kamaszkoromban elolvastam A napfény szerelmese és Az aranyecset című életrajzi könyvet, végignéztem Munkácsy Mihály összes képét. Így találtam meg a kedvencemet is. Ez nem más, mint a Vihar
a pusztán című festmény. Szerelem volt első látásra – meséli Zsédenyi Andrienn. Rajongása átsüt a hangján. – Később, amikor beléptem az OSZK Stúdióba, határtalan örömömre ezt a képet láttam a falon. Persze ez is reprodukció volt, mégis megfogott a festmény titokzatos világa. Jobbra fenyegető, sötét az égbolt, csaknem fekete. Viharos szél rázza a tépett vásznat az ekhós szekér tetején, cibálja a rettegő lovak sörényét és a földön kuporgó asszony vörös kendőjét. A szekéren utazó család szegényes holmiját szanaszéjjel dobálta az ítéletidő. A férfi kétségbeesve emeli föl a botját: „Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten!” Az egyik kibomlott batyuból csontsovány kutya próbál lakmározni. Sötét és kiszolgáltatott világ képe ez. És mégis van benne remény: a messze távolban már kiderült az ég, a fekete felhőket elkergette a fény. Egészen biztos, hogy nem véletlen a keletkezési évszám: 1867, a kiegyezés éve. Nagyon magyar sors ez, jelképes a vihartól meggyötört, mégis reményt sugalló táj látványa. Amíg énekelni tanultam, ez a festmény óráról órára végigkísérte tanulmányaimat. Az énektanulás, az ének és ez a Munkácsy-festmény titkos szálakkal összekötődött a lelkemben.

– Színe, lendülete, feszültsége ragadott meg, és tart ma is fogva. És a magyarsága… – s nyilván nem nyugszik addig Zséda, amíg élőben bele nem merülhet kedvenc műtárgyának szépségébe.

Munkácsy Mihály (Munkács, 1844 – Párizs, 1900)

1854–1858: asztalosinas Békéscsabán; 1863–1864 Budapest, Képzőművészeti Társulat;

1865: Bécsi Képzőművészeti Akadémia; 1868: Düsseldorfban megfesti az Ásító inast;

1871: Párizsba költözik, műtermet bérel; 1876: bemutatja a Műteremben c. festményt; 1881: Krisztus Pilátus előtt; 1884: befejezi a Golgotát; 1891: hozzáfog a Honfoglalás című képhez.

1865: Bécsi Képzőművészeti Akadémia; 1868: Düsseldorfban megfesti az Ásító inast;

1871: Párizsba költözik, műtermet bérel; 1876: bemutatja a Műteremben c. festményt; 1881: Krisztus Pilátus előtt; 1884: befejezi a Golgotát; 1891: hozzáfog a Honfoglalás című képhez. -->