Hírek

2005.07.08. 06:44

Velence magyarja: Kicsiny Balázs

A Velencei Nemzetközi Biennálé nekünk különösen fontos esemény. Hely, ahol felfigyelnek ránk. Idén Kicsiny Balázs a magyar arc, ő képviseli képzőművészetünket.

Váczy András

Európa és a világ egyik legjentősebb képzőművészeti kiállítása, a Velencei Biennálé 1895-ben nyílt meg. Hazánk kezdettől fogva képviseltette magát, önálló pavilonja viszont csak 1909-ben épült, mégpedig – a sikeres szereplést jutalmazandó – a várostól ajándékba kapott telken. Olyan bázis, ahol a magyar művészet megmutathatja magát a nagyvilágnak. Kicsiny Balázs, a kortárs magyar képzőművészet jeles alakja. Művészetében a gyerekkorában átélt bányászélmények meghatározóak, vissza-visszatérnek munkáiban is. Az a körülmény, hogy 1995-től Nagy-Britanniában él, kiváltképp izgalmas egy ízig-vérig közép-európai kultúrában gyökerezett művész esetében. Az áttelepülés pályamódosításhoz, töréshez vezet. – Folyamatosság jellemző a munkáimra annak ellenére, hogy az angliai tíz év a tematikát illetően valóban érezteti hatását. A megfogalmazás módja nem változott, viszont érdekes módon keveredtek a két, egymástól eltérő kultúra motívumai – vallja önértékelően a művész.

A Velencei Biennálén kiállított Navigációs kísérlet című munkaegyüttesének koncepciója a közmegegyzésen alapuló, szokásainkba beépült tér- és időszemlélet megkérdőjelezése négy művön keresztül. Suszterinas a címe az egyvonalú időszemlélet ellentmondásait feltáró videomunkának. Ez a kiállítás akciós eleme, a vetítőmozgással ellenpontozza a későbbi merev elemeket. A Winterreise című alkotás – Schubert Téli utazás című dalciklusára utalva – a tájékozódás és helymeghatározás metaforája. Az Édes otthont egy tér közepén álló, méhkasfejű, láncokkal körbecsavart, bőröndöt és horgonyokat cipelő figura tölti ki.

A mogzás–mozdulatlanság, az otthon–otthontalanság, az elutazás–hazatérés ellenpárjait jelképezi. Az Ivócsarnok című munka Velence ellentmondásos helyzetére reflektál. Vízre épült, mégsem süllyed el. Az őselemek kiszolgáltatottja, ugyanakkor kihasználója. A Navigációs kísérlet az ellentmondások kötéseire és oldásaira épülő szimbólum. – Alapfeladat volt, hogy elsősorban a magyar pavilon építészeti adottságait használjam ki. Nem akartam olyan átalakítást, ami tönkretette volna az építészeti jelleget. Az az öt terem, amelyet használok, szervesen beépül a műbe. Kihasználtam viszont az üvegfalak adta lehetőséget, így a belső udvarból három munkát egyben lehet látni. A mű lényege a körbejárás, azt mondhatom: stáció – hangsúlyozza Kicsiny Balázs.

Ami pedig a címként használt tájékozódási kísérletet illeti, nem hajózási, hanem átvitt értelemben értendő. – A film az idő, a három szobor pedig a tér problematikáját boncolgatja az égtájak, a fönt–lent és a jobbra–balra igazodás fogalmán keresztül. – Vagyis akkor működik jól a kiállítás, ha a látogató a művek hatására kísérletet tesz saját helyzetének megállapítására: az örök honnan, hová és hol hármasának megfejtésére fizikai és spirituális értelemben.

Kicsiny Balázs művészetének feltűnő paradoxona a víz fogalmának kezelése. Nekünk nincs tengerünk, és meglehet, ezért jelenik meg központi súllyal újra meg újra műveiben a nagy víz. – Az utóbbi években kiállításaim színterei érdekes módon kapcsolódnak a tengerhez: Nagy-Britannia, Hollandia, Velence… Mind a három a víz és a civilizáció problematikájára épült. Erre reflektálnak a munkáim. „Kétlaki” ember esetében kötelező felvetni az otthon–idegen kérdéskört. – Természetesen Budapesten vagyok itthon, viszont Londonban dolgozom szívesebben…

Kicsiny Balázs

Salgótarján, 1958. november 24.

1978–1982: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak

1984: A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja

1992: Tanulmányút New Yorkba, a Voironban (Franciaország) rendezett Nemzetközti Szobrászati Pályázat díjazottjaként. Részvétel a Visionfest (Liverpool) képzőművészeti fesztiválon

1993–1995: Képzőművészetet tanít a budapesti Lycée Français-ben

1995 óta Londonban és Budapesten él

Díjak: Munkácsy-díj, Nemzetközi Szobrászati Pályázat: a zsűri különdíja, Smohay-díj, a „Művészek Éve” díj, a „Megbízás új mű létrehozására” díj (Angol Művészeti Tanács, Dél-Anglia)

1978–1982: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak

1984: A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja

1992: Tanulmányút New Yorkba, a Voironban (Franciaország) rendezett Nemzetközti Szobrászati Pályázat díjazottjaként. Részvétel a Visionfest (Liverpool) képzőművészeti fesztiválon

1993–1995: Képzőművészetet tanít a budapesti Lycée Français-ben

1995 óta Londonban és Budapesten él

Díjak: Munkácsy-díj, Nemzetközi Szobrászati Pályázat: a zsűri különdíja, Smohay-díj, a „Művészek Éve” díj, a „Megbízás új mű létrehozására” díj (Angol Művészeti Tanács, Dél-Anglia) -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!