Hírek

2005.07.18. 00:00

Sokszor elszalasztottuk a lehetőségeket

Schneller István főépítész sajnálja az elszalasztott lehetőségeket és a meg nem valósult épületeket. A Reggelnek adott exkluzív interjúban elmondja, semmit sem tett azért, hogy megtartsa főépítészi székét.

Zsidai Péter

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Schneller: Az a baj, hogy nem ott épül korszerű, világversenyek lebonyolítására alkalmas uszoda, ahol egy egész városrész részesülhetne belőle
[/caption]– Főépítész úr! Lapunk beszámolt arról, hogy a kormány utólag kéri a főváros jóváhagyását utcabútorok kihelyezéséhez a Kossuth téren. Ezt a szakbizottság elutasította, és egyúttal kérdezi önt, tudott-e erről.
– Ez egy hosszabb történet befejeződése. A kormány korábban kereste meg a fővárost, hogy szeretne új arculatot adni az elhanyagolt Kossuth térnek, megszüntetve a jelenlegi méltatlan körülményeket. Többször tárgyaltunk róla, komoly vita alakult ki közöttünk. A főváros nevében én azt mondtam, csak akkor tudom elképzelni, ha megoldják az ott parkoló gépkocsik föld alá helyezését. Megjegyzem, azt hittem, ez egyszerűbb lesz, hogy csak 380 behajtási engedéllyel kell számolni, de kiderült, több mint nyolcszázat adtak ki. Azt javasoltuk, a Parlament és a Fehér ház közötti területen alakítsák ki a mélygarázst, amit azzal hárították el, nincs rá elég pénz, majd távlatban megoldják. Mi nem értettünk egyet azzal, hogy a burkolat cseréjével látszatmegoldás szülessen. Ekkor kerültek szóba az utcabútorok és az ideiglenes térelhatároló elemek is. Való igaz, a kormány utólag kéri az engedélyt ehhez. A bizottságnak annyiban nincs igaza, hogy a győztes tervek nélkül miképpen tudott volna bármire is engedélyt kérni a kormány.
– A Felvonulási téren létesülő 56-os emlékműhöz a főváros már a pályázat kiírása előtt megadta tulajdonosi hozzájárulását, még tavaly.
– Ebben igaza van.
– Nem úgy látja, hogy hasonló a kormány eljárása, mint az úszó-Eb ügyében? Ismét kész helyzet elé állítja majd a fővárost?
– Semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy ki akarják csinosítani a Kossuth teret. A Margit-szigeti úszó-Eb-t sokkal problémásabbnak látom. A helyszín kiválasztásakor egyértelműen a lágymányosi egyetemvárost támogattuk, ebben egyetértés volt. A Margit-szigetre való áthelyezést valóban utólag kellett lenyelnie a fővárosnak. Hozzáteszem, az előző kormány idején az öttusa Eb-t nyeltük le utólag. De nem ez a baj! Hanem az, hogy nem ott épül korszerű, világversenyek lebonyolítására alkalmas uszoda, ahol egy városrész részesülhetne belőle. Ezt a döntést ugyanúgy értékelem, mint a Nemzeti Színház ügyét. Elszalasztott lehetőségek. Ott volt a lehetőség a magyar építészek, a magyar politikusok és a magyar társadalom előtt, amivel nem tudtak élni. Születhetett volna egy, a sydneyi operaházhoz hasonló szimbolikus épület a Duna-parton, de nem jött létre. Megépülhetett volna egy korszerű uszodakomplexum, de nem tudott megépülni. Ezekben az esetekben az elszalasztott lehetőség a legnagyobb baj. Egyik esetben sem a főváros döntött.

– Az állása hónapokig veszélyben forgott. Az év elején a peremkerületi szocialista polgármesterek felmentését kezdeményezték, mondván, akadályozza a főváros fejlődését. Hogyan tudta átvészelni a támadásokat?
– Én nem csináltam semmit, hogy maradhassak, nem voltak háttéralkuk. Megjegyzem, nem is kapaszkodom ebbe a székbe. Szemtől szemben senki sem közölte velem, hogy nem kedvel, mert konzervatív emberként irányítom a város fejlődését. Egyébként a konzervatív jelzőt csak azzal tudták indokolni, hogy védem a zöldterületeket, és nem akarom engedni a telkek kiuzsorázását. Ezek valahogy visszajutottak hozzám. Senki sem állt oda vitatkozni velem építészeti stílusokról, modernitásról vagy autentikus építészetről. Nyílt titok volt, hogy a csepeli polgármester indította a támadást, amihez csatlakozott a rákospalotai is. Egy primitív akciónak tartom, aminek a gyökere a bevásárolóközpontok rohamáig nyúlik vissza. Amikor az első településszerkezeti tervvel foglalkoztunk, megpróbáltunk erre felkészülni. Azt javasoltam, hirdessünk moratóriumot, amíg eldöntjük, hová építhetnek. A városvezetés elvetette, arra hivatkozva, hogy a verseny leszorítja az árakat. Illetve, ha nem építhetnek Budapesten, majd háromszáz méterrel odébb megteszik. Így is történt: Észak-Buda helyett Budakalászon, Újpest helyett Dunakeszin építették fel.

– A XV. kerület is szeretett volna még bevásárlóközpontokat a területén?
– Így van, és ennek nem is lett volna semmi akadálya. Kétszáz hektár beépítetlen területet jelöltünk ki Rákospalotán, de a befektetőnek egyik se tetszett, csak az M3-as mentén. A csepeliekkel pedig az a baj, hogy előreszaladtak. Már most belevágnának az új észak-csepeli városrész kiépítésébe. Ahhoz azonban meg kell várnunk a szennyvíztisztító felépülését, mivel sok mindent fog befolyásolni. Azt kifogásolják, hogy nem akarom átsoroltatni más övezetbe azt a területet. Pedig nem ezen múlik, magam is támogatom Észak-Csepel fejlesztését. Viszont Észak-Csepel kialakulása egy fokozatos, tízéves történet lesz. Először létre kell hozni a szükséges infrastruktúrát. A millenniumi városrész esetében most jól megfigyelhető ez a folyamat. Nyilvánvaló, hogy elsősorban nem kerületi érdekek, hanem gazdasági csoportok állnak a kezdeményezések mögött.
– Önhöz nem kopogtatnak be?
– Dehogynem.
– És fogadja őket?
– Miért ne fogadnám? De ezek a beszélgetések nem befolyásolják a szakmai értékítéletemet. Mindig arra törekszem, hogy jó kompromisszumok szülessenek. Az egészen nyilvánvaló, hogy a városfejlesztés a köz- és a magánérdek egyeztetéséből alakul ki. Amikor ilyen forráshiányosak a közösségek, nem lehet csak kristálytisztán ideákat építeni. A valóság közbeszól. Csak az a kérdés, milyen mértékben. Megengedjük, hogy felépítsd az áruházad, de akkor építened kell utat vagy egy parkot.
– Maradásának egyik feltétele volt, hogy szakmai tanácsadó testületet kap maga mellé. Felállt már?
– Igen, volt egy találkozó, amikor aktuális kérdésekről beszélgettünk. Hamarosan ki fogunk írni egy pályázatot a belváros megújítására, ezzel kapcsolatban volt néhány ötletük.
– Működőképes a testület, vagy csak a kirakatba kell?
– Nem akarom minősíteni. Bizonyos kérdésekben nagyon jó, ha tapasztalt építészek tanácsokat adnak. Jó dolog gondolatokat kicserélni, de általában ezek a grémiumok nem alkalma- sak folyamatos munkavégzésre. Ugyanúgy dolgozunk, mint eddig. Ha vita alakulna ki, a főpolgármester majd eldönti, kinek a véleményére ad.

Életpálya

Schneller István építész 1949-ben született Budapesten. Nős, két gyermek - Domokos (1978) és János (1980) - atyja. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1973-ban diplomázott. 1975–91-ig a VÁTI munkatársa, 1994-ig építészeti főpolgármester-helyettes, 1995-től főépítész. Az Ybl Miklós Műszaki Főiskola tanára, a műszaki tudományok kandidátusa.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!