Hírek

2005.07.16. 00:00

Napjaink áradásai

A Szerző író, képzőművész

Mindig is voltak áradások. A telek múltával megduzzadtak a folyók, a hegyekből jövő olvadás hömpölygő vízfolyammá hizlalta őket, s ahol megroppantak a gátak, a víz kitört. Kitört és pusztított. Tudtuk előre, hogy bekövetkezik, volt időnk gátakat emelni, védekezhettünk, voltak esélyeink.

Az idei nyár áradásai kiszámíthatatlanok. A víz az egekből érkezik, tomboló viharok zúdítják alá, apró patakocskák változnak mindent elsodró zuhatagokká. Mire feleszmélünk, úszik a fél falu, méteres vízben állnak a kertek, a gyengébb házak sorra összedőlnek. A menekülő emberek arcán döbbenet. A kiszámíthatatlanság döbbenete.

A víz elvonultával mindent elborít az iszaptenger, a felfakadt emésztőgödrök fertőzések gócaivá válnak. Ha élni akarunk, el kell takarítani az iszapot. Meg kell tisztítani az udvarokat, a pincéket és a kutakat. Az emberek ilyenkor, mert élni akarnak, minden erejükkel segítik egymást.

Ez az egymásrautaltságból fakadó szolidaritás fontosabb az állami gondoskodásnál. Ha már elébe menni nem tudunk a kiszámíthatatlannak, a kis közösségek erejével újból lakhatóvá tehetjük elpusztított otthonainkat. S közben magunk is felépülünk.

Az idei nyár áradásai kiszámíthatatlanok. Közéletünk sűrű és zavaros iszaptengerében harcedzett bajnokok birkóznak izomszakadásig. A sárfolyamok felszínén egyre több hordalék kavarog, s torlaszolja el eddig még járható útjainkat.

Szőlőtőkék és kádkövek emelkednek a hordalék felszínére, bucskáznak a szemétkupacok között, felszínre jutnak és alámerülnek hirtelen. Igazságtörmelékek kavarognak bomló hazugságfoszlányok között, nagypénzű bankfiúkat vet fel az áradat, hajdani s mai városvezetőket, örök ártatlan politikusokat, megtévedt gyilkosokat, tévedhetetlen keresztapákat. Iszapszakértő bizottságok lapátolják a sárcsomókat. Ide-oda lapátolgatják. Egymásra. Mindannyiunkra.

Napjaink hordaléka mindennapjaink részévé válik. Kezdeti felháborodásunk tehetetlen belenyugvássá szelídül. A felszínen kavargó botránycafatok csak arra jók, hogy elfedjék szemünk elől az igazi veszélyt. Az iszaptengert, amiben élünk.

Egyre forróbbak a napok. A sár az arcokra szárad, merevvé válik, megrepedezik. A megrepedt máz alól néha látszik a döbbenet. A döbbenet, hogy az áradat bárkit elnyelhet. Mert az áradat bárkit elnyelhet. Az iszapbirkózás mestereit éppúgy, mint azokat, akik még meglévő emelkedésekről nézik a pusztulást.

Meg kell tisztítani az udvarokat. A kerteket és a kutakat. Egyre nagyobb a fertőzésveszély.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!