Románnak legyen román a szivattyúja

Valóságos tengerré változott a romániai Bega folyó vidéke. Mi sem természetesebb ilyenkor, mint a bekapcsolódás a mentésbe, hogy minél kevesebb kár érje az érintetteket. A segíteni akarás az ember magától értetődő reakciója. Amiért köszönet jár, általában. Már az is meghökkenést váltott ki, hogy román oldalról nem mutatkozott igény a Magyar Honvédség közreműködésére a katasztrófasújtotta területeken. Pedig katonáink nem „hódítóként” léptek volna az unióba készülő Románia területére. A román észjárás azonban a szivattyúk ügyében már végképp követhetetlen. „Nincs szükségünk külföldi szivattyúkra” – harsogta az egyik legolvasottabb bukaresti napilap. Mintha a szóbanforgó vízügyi berendezéseknek etnikai eredetük lenne, és „magyar származásuk” sértené Románia területi épségét és büszkeségét. Józanabb bukaresti hírmagyarázók azonban felhívták a figyelmet a „szivattyúbotrány” tanulságaira is. Arra, hogy a „nacionalista trombitások” csak ártanak az országnak. S hozzáfűzték: a Temes megyei tisztségviselőkhöz hasonlóan inkább megköszönni illene az önzetlen segítséget. Ami mégiscsak európaibb.