Janus isten kétarcú utcája

[caption id="" align="alignleft" width="92"] A hajdani katonai amfiteátrumot a harmincas években hozták rendbe
[/caption]Kizárólag az Árpád híd felől érdemes elindulni a Lajos utcán. Legalábbis ha megnyugtató sétára vágyik a járókelő. Erről nézve óriási, lombos fák, ligetes lakóövezet fogadja a nézelődőt. A zenei aláfestést pedig madárcsicsergés biztosítja. Igaz, a fák mögött tízemeletes épületek sorakoznak rendre. Előttük pedig a lakókhoz tartozó autótömeg pihen. Szemben a betonkoloszszusokkal szerényebb méretű, négyemeletes társaik állnak. Némileg barátságosabbá téve így az utcaképet.

Furcsa, ék alakú kanyart vesz eztán a Lajos, épphogy kikerüli a római kori katonai amfiteátrumot. A hajdani Aquincum ovális alaprajzú küzdőtere cirkuszi játékok színhelyéül szolgált. Hossztengelye csaknem kilencvenméteres, rövidebb hossza 66 méter. Porondja nagyobb, mint a római Colosseumé. Mintegy tizenháromezer néző fért itt el a provincia fénykorának idején. Öntött falrendszerét kváderkővel burkolták és halszálkás boltozattal fedték le. A fal körül támpillérek is merevítették a szerkezetet. A későbbi évszázadokban sem néptelenedett el, itt telepedett meg Kurszán vezér. Manapság jobbára üresen áll, bár tervezik, hogy komolyzenei koncerteknek teremtenek benne otthont.

Az amfiteátrumot elhagyva egy másik világ kezdődik. Félelmetes látvány hang- és szagélményekkel. Szinte mozdulni sem lehet az utcában a járművektől. Hatalmas tehergépkocsik és hangyabolynyi személyautó araszol a már jócskán meggyűrődött úttesten. Reggel, este és napközben. Ez az a hely, ahol szinte mindig dugó van. A 10, 11-es útra igyekszik a többség. Kerülni nem tudnak. Az út menti járda látványa sem szívderítő. Autók egymás hegyén-hátán, minden talpalatnyi helyet elfoglalnak. Gyalogolni alig van hely. A házak szürkés színű falai is a szűnni nem akaró autótömeg nyomát viselik magukon. Van azonban olyan épület, amely meg tudta őrizni erényeit az elmúlt 75 évben. Sipos Károly Halászkertjének – bár kissé átalakult az évek során – főbb jellegzetességei ma is felfedezhetők. A budai kisvendéglő nem csak kívül, belül is követi a régi hagyományokat. Ma is a nagykárolyi szakács receptje alapján készítik a szálka nélküli halászlevet. Csodájára is jár számos politikus, államfő. Az olimpiai aranyérmes vízilabda- és az aranycsapat tagjai is gyakran megkóstolják a főztjüket.

A Régi Sipos vendéglő épületén túl számos ódon ház idézi a múltat. Az Újlaki Általános Iskola és több, az új irodaépületek közé ékelődött bérház emlékeztet a századelőre. Örömmel látható, hogy máig megmaradt az alacsony házak építésének évszázados hagyománya. Az utca Margit híd felőli oldalán még egyetlen tízemeletes sem csúfítja el a csodás a látványt.

Ókori limesút nyomvonalát követi a Lajos utca

A Lajos utca szinte hajszálpontosan az egyik ősi római közlekedési folyosó nyomvonalán halad. A hajdani járófelület nyomaira több helyen bukkantak a régészek. Az egykor légionáriusok tapodta utca középkori nevét nem ismerjük. Az 1700-as évek elején az út páratlan oldalát Alt Ofner Strassénak, majd a 18. század végén Donau Zeile-nek hívták. Az 1800-as években hol Littere Gasse, hol Land Strasse-ként emlegették, de használatban volt a Obere Haupt Gasse is. Ezernyolcszázhetvennégytől Felső Fő utcának hívták. Mai nevét 1879-ben kapta 14. században uralkodott Nagy Lajos királyunkról.