Ha több a káromkodás, hízik az államkassza

Aggódom. Minél több lépést jelent be a kormány a meghirdetett százból, annál inkább félek, hogy nem lesz meg a jóléti intézkedések fedezete. Az efféle aggodalmakra persze megvan a válasz: ésszerű gazdálkodással, átcsoportosítással, igazságos tehermegosztással lehet pénzt teremteni.
Az a baj, hogy a hasonló állításokról rendszerint utólag derül ki, mennyire voltak megalapozottak. Nem akarom azt állítani, hogy a 100 lépés programja erre a sorsa jut, inkább szurkolok a sikerének. Ezért is figyeltem fel egy újsághírre. Elblagban, Lengyelország északi részén néhány hónapja pénzbírságot vezettek be a nyilvános káromkodásért. Nos, nem tudom, Elblag mennyire jellemző hely, de a hír szerint azóta jelentősen felduzzadt a város kasszája.
Tisztelt kormány! Javaslom, azonnal indítsunk küldöttséget Lengyelországba. A módszer bevezetése kis országunkban azonnal össztársadalmi program lenne. Tessék belegondolni! A káromkodás, a szitkozódás, az anyázás nálunk nem köthető sem földrajzi, sem társadalmi korlátokhoz.
Indítványom tehát egyszerű: fizessen büntetést az, aki káromkodik, a pénzt pedig fordítsuk össztársadalmi célokra. És ezt ne hagyjuk abba kormányváltáskor sem!
Legfeljebb akkor, ha megszűnnek a szitokszavak. Ettől azonban egyelőre aligha kell tartani.