Amerikából jött, mestersége címere…

A német futballban nem példa nélküli, hogy valaki klubedzői tapasztalat nélkül kerüljön a válogatott élére. Így lett szövetségi kapitány Franz Beckenbauer, majd Rudi Völler is – előbbi világbajnoki arany- és ezüst-, utóbbi ,,csak” vb-ezüsérmet nyert a válogatottal. Klinsmann ritkán felejti el hangsúlyozni, hogy ő Bundestrainer, azaz szövetségi edző, szemben nevezett két elődjével, akik a megfelelő szakmai képesítés hiányában csak csapatfőnökök (Team Cheafek) lehettek. Ő ugyanis szerzett edzői diplomát. Nem is a szakértelem hiányát kérik számon rajta ellenzői, hanem hogy kíméletlenül leszámol a szövetség által korábban a csapat mellé felkért edzőkkel, illetve, hogy az Egyesült Államokból irányítja a 2006-ban hazai pályán, a világbajnoki címre törő válogatottat.

Hogy került a német futballsztár Los Angelesbe? Világjáró volt ő, amióta csak befutott csillag lett. Játszott az olasz Internél, az angol Tottenhamnél, a francia bajnokságban szereplő Monacóban, aztán az olasz Sampdoriában, s végül visszatért Londonba, a Tottenhambe. Mindenütt nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megtanulja a nyelvet, megismerje az új kultúrát, beilleszkedjen környezetébe. Az 1998-as világbajnokság után visszavonult, s amerikai feleségével, Debbie-vel Kaliforniába költözött. Úgy érezte, némi időre van szüksége ahhoz, hogy újra futballal foglalkozzon, ezért beült az iskolapadba, s egyetemi kurzusokon idegen nyelvekkel és a számítógépiparral kapcsolatos területekkel foglalkozott.

Nem sokáig bírta azonban foci nélkül, ezért megszerezte az edzői diplomát is. 2003-ban bekapcsolódott egy sporttal is foglalkozó tanácsadó cégbe – ma már azt mondhatjuk, ez volt a második lépés a visszatéréshez. A következőt pedig egy véletlen találkozás jelentette. A tavalyi portugáliai Európa-bajnokság után felhívta telefonon a fiával éppen Kaliforniában nyaraló Berti Vogts. Nem sokkal később persze találkoztak is, s nem kellett ahhoz sem sok idő, hogy a futball kerüljön terítékre. Mindketten tudták, hogy Völler lemondott a szövetségi kapitányi posztról, s hogy az utódnak kiszemelt Hitzfeld és Otto Rehhagel nemet mondott a szövetségnek. Vogts felvetése (,,Nem lenne kedved neked belevágni?”) akkor tét nélkülinek tűnt, ám a gondolattal tényleg eljátszogató Klinsmannt két nappal később már Horst Schmid, a német szövetség (DFB) főtitkára hívta, találkozót kérve. Vicces, vagy nem: Frankfurt és Los Angeles között ,,félúton”, New Yorkban randevúztak, s állapodtak meg. Tíz nappal később, 2004 nyárutóján aláírták a szerződést.

Klinsmann érkezése kisebb földrengéssel is felért a DFB-n belül. Nem nagyon kért ugyanis sem a régi emberekből, sem a régi struktúrából. Gyorsan kialakította új vezérkarát, amelyben – szerinte – a korábbi, rossz alá-fölérendeltségi viszony helyett a mellérendeltség a jellemző. Mindenki a maga területének ura. (Ne tévedjünk azért: a végső szó és a felelősség Klinsmanné.) Új posztot alakítva kinevezte Európa-bajnok társát, az aranygólos Oliver Bierhoffot, kinevezte első számú segítőjének (a német viccek szerint németországi helytartójának) a korábban a Stuttgartnál Lisztes Krisztiánnal is dolgozó Joachim Löwöt, s felkérte kapusedzőnek az ugyancsak Eb-aranyérmes Andreas Köpkét. Elköszönt viszont olyan korábbi sikeremberektől, mint Sepp Maier, Michael Skibbe és Uli Stielike. Nemrégiben felkért egy svájci (!) edzőt, az 58 éves Urs Siegenthalert, legyen segítője a világbajnokságon. Az európai futballéletben szinte teljesen ismeretlen trénernek kell majd a lehetséges ellenfeleket feltérképeznie.

A Bild máris támadást indított a kapitány ellen: hogyan lehet, hogy Németországban nem talált megfelelő embert a posztra? Egyébként a stábban korábban is dolgoztak már külföldiek: két amerikai erőnléti edző felelős a játékosok kondíciójáért. E hét elején az eddigi második számú segítő, Erich Rutemöller is obsitot kapott – a Bild szerint Klinsmann Amerikából hívta fel, hogy kiadja az útját. Úgy tartja, fontos, hogy a megfelelő helyekre a megfelelő ember kerüljön. „Jogi Löw harminc másodperc alatt képes elmagyarázni bármilyen taktikai variációt. Oliver mindenkinél jobban ért a média nyelvén. S ha az erőnléti edzőm azt mondja, képes 15-20 százalékkal többet kihozni a futballistákból, miért ne csinálhatnák?”

A német szövetségi kapitány ugyanis továbbra is az Egyesült Államokban él. Ez az, amit honfitársainak egy része nehezen emészt meg. Klinsi szerint viszont ez nem probléma: tud mindenről. Naponta beszél Löw-vel telefonon, a bajnoki szezonban hetente három Bundesliga-mérkőzést lát, nézi az angol és az olasz bajnokikat is, a válogatott mérkőzések előtt nyolc nappal már Németországban van, s a köztes időszakokban is havonta négy napra visszajön dolgozni Németországba. Hogy aztán ez így rendben van? Úgyis az eredmények döntik el. Ha jövőre a németek megnyerik a világbajnokságot, a válasz igenlő lesz. Ha nem – a folytatást mindannyian tudjuk…

A németek kerete a nyári Konföderációs Kupára

Hildebrand (VfB Stuttgart), Kahn (Bayern M.), Lehmann (Arsenal) kapusok. Friedrich (Hertha BSC), Hinkel (VfB Stuttgart), Huth (Chelsea), Mertesacker (Hannover 96), Owomoyela (Bielefeld), Schulz (Werder B.) védők. Ballack, Deisler, Schweinsteiger (Bayern M.), Borowski (Werder Bremen), Ernst (Werder B.), Frings (Bayern M.), Hamann (Liverpool), Hitzlsperger (Aston Villa), Schneider (Bayer Leverkusen) középpályások. Asamoah (Schalke 04), Hanke (Schalke 04), Klose (Werder B.), Kuranyi (VfB Stuttgart), Podolski (Köln) csatárok.

Klubjai játékosként: Gingen (1972–1974), SC Geislingen (1974–1978), Stuttgarter Kickers (1978–1984), VfB Stuttgart (1984–1989), Internazionale (1989–1992), AS Monaco (1992–1994), Tottenham (1994–1995), Bayern M. (1995–1997), Sampdoria (1997. augusztus–december), Tottenham (1998. január–június)

Legnagyobb sikerei: világbajnok (1990), Európa-bajnok (1996), Eb-ezüstérmes (1992), Eb-bronzérmes (1988), UEFA-kupa-győztes (1991, 1996), olimpiai 3. (1988), német bajnok (1997), az Év játékosa Németországban (1988, 1994), Angliában (1995), a Bundesliga gólkirálya (1988). Válogatottsága: 108/47.

mann (Liverpool), Hitzlsperger (Aston Villa), Schneider (Bayer Leverkusen) középpályások. Asamoah (Schalke 04), Hanke (Schalke 04), Klose (Werder B.), Kuranyi (VfB Stuttgart), Podolski (Köln) csatárok. Jürgen Klinsmann Született: 1964. július 30.

Klubjai játékosként: Gingen (1972–1974), SC Geislingen (1974–1978), Stuttgarter Kickers (1978–1984), VfB Stuttgart (1984–1989), Internazionale (1989–1992), AS Monaco (1992–1994), Tottenham (1994–1995), Bayern M. (1995–1997), Sampdoria (1997. augusztus–december), Tottenham (1998. január–június)

Legnagyobb sikerei: világbajnok (1990), Európa-bajnok (1996), Eb-ezüstérmes (1992), Eb-bronzérmes (1988), UEFA-kupa-győztes (1991, 1996), olimpiai 3. (1988), német bajnok (1997), az Év játékosa Németországban (1988, 1994), Angliában (1995), a Bundesliga gólkirálya (1988). Válogatottsága: 108/47. -->