Munkanélküliséget okoz a bejárás megadóztatása

Akinek a szomszédban nem akad munkahelye, az máshol néz dolog után. S közben esetleg a zsebébe nyúl, és ezrekkel többet fizet azért, csak hogy munkája legyen. Januártól többe kerülnek a bérletek, az állam pedig megadóztatja a közlekedésiköltség-térítést. Emiatt nemcsak a dolgozó kerül hátrányos helyzetbe, hanem a munkáltató is. A nagy cégek esetleg még le tudják nyelni az újabb sarcot. Képesek a bejáróik bérleteire tízmilliókat költeni. Igaz, így kevesebb marad béremelésre, szociális juttatásra, de fejlesztésre is. Így alulmaradhatnak a versenyben, hosszú távon pedig az állami kasszába is kevesebbet fizethetnek be. Az államot persze nem kell félteni, ha csökken a bevétel, majd újabb sarcot vet ki. A kisebb vállalkozások ezzel szemben kénytelenek megválni az ingázóiktól. Ha azonos képességű és képzettségű jelentkezők közül kellett választaniuk, már eddig is a közelebb lakók mellett döntöttek. Idővel pedig még az is megeshet, hogy alább adnak az elvárásaikból. Mert csak egyetlen szempont marad számukra: ne kelljen utazási költséget téríteni. Az aprófalvas megyékben a munkahelyhez jutás esélyének csökkenése súlyos megélhetési problémákat vet fel. A kisközségekben lakó ingázókat nem nyugtatja meg, hogy külön minisztériuma van az esélyegyenlőségnek. Nekik az sem vigasz, hogy a kormány az elmaradott régiók felzárkóztatását tekinti legfőbb céljának, ha közben az állami intézkedések veszélynek teszik ki őket.