Európai csatlakozás kismarosi módra

A csatlakozó busz pontban a vonat begördülésekor hagyta el az állomást. A következő járat majd egy óra múlva indult, így az utasok többsége bánatában és a hideg elől a kocsmába ment. Én meg nyakamba szedtem a lábam, s elindultam gyalog. Amúgy azt is megtudtam, nem ez volt az első eset. Általában heti rendszerességgel fordul elő ilyesmi. Egy megálló, azaz húsz perc séta várt rám. Az idő java részét végigmorgolódtam. Elsősorban a szívtelen sofőrt átkoztam, aki a huszonegyedik század küszöbén arra képtelen, hogy bevárja a vonatot. De a MÁV is megkapta a magáét, hiszen a szerelvény öt percet késett. S ezzel alkalmat adott a buszvezetőnek, hogy a menetrendre hivatkozva otthagyjon bennünket. Később, a Morgó nevű állomáson egy pohárka szíverősítőt iszogatva megtudtam, a sofőr nem gonoszságból rohant el. Szokolyáról, a másik végállomásról indulóknak is el kell érniük a csatlakozást. Megoldásként fölmerült bennem, a Volán esetleg beállíthatna még egy buszt…