Kálvin tér, két hónap múlva

A lüktető tömeg arcairól általában szinte süt, mennyire nem bírják a kamerába beszélő nyakkendős politikust. Beleértve bennünket, a sajtókoszorút. A Pénz semmiért című Dire Straits szám kísért, ahogy az arcokra kinézek. A dal lényege: nézd csak a szájtépőket. Mi pedig dolgozunk, fázunk és fáradtnak látszunk. S bennünket senki sem kérdez.

Tegnap Ikvai-Szabó Imre fővárosi (szociál)politikusra figyeltem a Kálvin téri aluljáróban. Ő ugyan híres a szövegéről, de lekötött. Háromszázmillióval többet költenek az utcalakókra idén. Illemhelyeket nyitnak, ahol megbízható hajléktalanokat alkalmaznak. Be szeretnék csalogatni az utcáról a szállókra a csöveseket, szállót nyitnak. Mi lesz ebből? – kérdezheti az olvasó. Kétkedni kötelező. A terv neve: „Jöjjön be...” Kívánom, hogy jöjjön be! Részegen vagy józanul, gazemberként vagy szentként, megfagyni nem emberi. Ezt senki sem kívánhatja embertársának. Hiszen, ki tudja. Még mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe.