Jó reggelt!

Álmosan indult a tegnapi nap. Köd, szürkeség. Miért lenne az embernek jókedve? Elindultam volna, de nem sikerült. Elállta egy terepjáró a kapukijárót, s a folyamatos dudálásra sem jött a vezető. Percek óta idegeskedtem már, amikor megérkezett a sofőr. Hatvan körüli elegáns hölgy, kiskosztümben, sálban, drága cipőben. Nem szállt be egyből a nagy autóba. Hozzám lépett, letekertette az ablakot, majd elnézést kért. Édesanyjához ugrott be kicsit – mondta. Kilencvenéves, csak az ebédet hozta el neki. Elgondolkoztam, s jobb kedvem lett. Nem minden az, aminek látszik.