Még ma is heti háromszor, négyszer úszik Szabados Béla

Az Egyesült Államokban élő, de az eseményre hazatérő Szabados Béla ekkor adott interjút. 

Szabados Béla megtiszteltetésnek vette, hogy gondoltak rá

– Hogyan fogadta a döntést, hogy ön is bekerül Békéscsaba Halhatatlan Sportcsillagai közé? – kérdeztük az 51. születésnapját február 18-án ünneplő Szabados Bélát.
– Nagy megtiszteltetés volt, hogy gondoltak rám, hogy együtt ünnepelhettem a sok aktív sportolóval. Nagy szó, hogy a békéscsabai sport hagyománya folyamatos. Könnyű elfelejteni, hogy a város elkötelezettsége mindig olyan volt a sport iránt, hogy anélkül én sem állhattam volna nemzetközi porondon dobogóra és az a sok fiatal sem, akit az élsportolói fogadáson kitüntettek. Más perspektívájuk lenne, ha nem lenne uszoda, vagy sportcsarnok. Ezeket a létesítményeket fenn kell tartani, ez mind erőt és pénzt igényel, ami elkötelezettség nélkül nem megy.

– Eredményekben gazdag pályafutásából melyik versenyt tudná kiemelni?
– Az életem első olimpiája 1992-ben, Barcelonában nagyon maradandó élményt jelentett, azért, mert akkor még csak tizennyolc éves feltörekvő versenyző voltam, a magyar csapatban talán a legfiatalabb. Világklasszisok között porondra lépni, ez bizony mély nyomott hagyott, nagy élményt adott. A legnagyobb eredményemnek a 2000-es athéni rövidpályás világbajnokságon kétszáz gyorson szerzett aranyérmemet tartom. Az egy jó év volt. A rövidpálya, a huszonöt méteres medence nagyon feküdt, valószínűleg azért, mert kiválóan fordultam, ami akkor ritkaságszámba ment.

– Ha hazajön Békéscsabára, nem hagyja ki, hogy ne menjen el az Árpád fürdőbe úszni. Ez a szokása Chicagóban is megmaradt?
– Hetente kétszer, háromszor, de néha négyszer is egy fél-, egy órát úszok alkalmanként, leginkább gyorson.

– Hol és milyen munkakörben dolgozik Chicagóban?
– Az elmúlt húsz évben a JP Morgan nevű cégnél dolgozom kereskedelmi bankárként, nemzetközi multinacionális cégeknek vagyok a kapcsolattartója. Amikor visszaköltöztünk az Egyesült Államokba, Chicagóban ez volt az első állásom. Előtte dolgoztam egy értékesítési pozícióban, ami másfél évig tartott, ami jó indítást jelentett a karrieremnek.

– Igaz az, hogy ennyi idősen, ilyen tapasztalattal is szokta számolni a tempót?
– Szakmai ártalom, amikor odafigyelek, elkezdem számolni ösztönösen. Mert az egy nagyon jó visszajelzés, hogy mennyire hatékony az úszásom. Minél több tempóval úszok le egy hosszt, annál rosszabbul csinálom és ha az a tempószám csökken, úgy javul a technikám, a stílusom. Ez egy olyan dolog, amit próbálok megtartani valamilyen szinten.