Kiss Emese, ha kitűz maga elé egy célt, el is szokta érni

Kiss Emese a diósgyőriekkel hol az NB I.-ben, hol az Extraligában szerepelt, az előző szezont pedig az előbbiben fejezte be, akkor már veszprémi játékosként. Békéscsabára egy új, megfiatalított és a formálódás elején tartó csapathoz érkezett, ahol már bele is vágott a munkába.

– Az edzések nagyon erősek és profi szintűek, de bírom. A játékoskeret szinte teljesen új, az ismerkedés szempontjából még jobban össze kell szoknunk – mondta a klubhonlapnak. – Tetszik a csapat, szerintem nagyon erősek leszünk, a fiatalok számomra nagyon kellemes csalódást okoztak, mindannyian rendkívül ügyesek.
Emese bevallja, hogy zárkózottabb személyiség, nehezebben nyílik meg, de mindenkivel jóban van, mindenki nagyon barátságos a csapatnál.

Kiss Emese nagyon meglepődött, amikor a Békéscsaba megkereste

Így pedig az Extraligába is „visszakerült”, pedig korántsem volt biztos, hogy ez be fog következni pályafutása hátralevő részében:

– Veszprémben nagyon jól éreztem magam és szinte az utolsó pillanatig úgy volt, hogy maradok ott, hiába nem extraligás csapat, de persze vágytam arra, hogy játszhassak még az élvonalban, bíztam is benne és örülök, hogy így alakult.

Miskolchoz ezer szálllal kötődik

Miskolci születésű és nevelésű játékosként ezer szállal kötődik a városhoz és a klubhoz, az előző szezon közben viszont úgy alakultak a dolgok, hogy váltania kellett és Veszprémbe igazolt. Életében először költözött másik városba, ami senkinek sem könnyű helyzet.
– Úgy terveztem, hogy Miskolcon töltöm a teljes pályafutásomat. Családcentrikus vagyok, ott születtem és a párom is odavalósi, nagy a család, minden szombaton közös családi ebéd van, úgyhogy világéletemben azt gondoltam, hogy ott is fogom befejezni. Nem bánom, hogy így alakult, mert a váltással és az új környezettel megismertem egy új énemet is. Féltem, amikor el kellett igazolnom, de mindenképpen folytatni akartam. Külföldi csapatok is szóba jöttek, végül Veszprém mellett döntöttem, ami utólag jónak bizonyult. Ott nagyon kedvesek, befogadóak voltak velem és meg tudtam nyílni. Ebben nagyon sokat fejlődtem, valamint az egyedül élés is komoly kihívást jelentett, de ez is megtetszett, persze azért hiányzik a párom és a családom. Szerencsére Békéscsabán is hasonló a közeg, itt is mindenki támogató.

Az elvárásairól így beszélt

– Ki merem jelenteni, hogy leszünk olyan jók, hogy odaérjünk a legjobb háromba. Egyénileg azt várom, hogy megtanuljak angolul és játékban is feljöjjek arra a szintre, ami egy ilyen csapatnál elvárás. Maximalista vagyok, mérges vagyok magamra, ha valami nem úgy sikerül, ahogy az edző elvárja vagy én magamtól, de addig küzdök, ameddig nem sikerül jól. Kicsit türelmetlen is vagyok, mert elvárom, hogy azonnal összejöjjön, persze ez nem így működik. Viszont ha kitűzök magam elé egy célt, akkor azt el szoktam érni!