Még fáradt, de már jól van az Eb-t koronavírus miatt kihagyó Márton Anita

A döntő – melyet a holland Jessica Schilder nyert meg hatalmas, 20,24 méteres egyéni csúccsal – lezajlott, amit Márton Anita és edzője, id. Eperjesi László is a televízión keresztül – akkor még nem a legjobb egészségi állapotban – követett nyomon.

– Köszönjük szépen, mindannyian jobban vagyunk! – felelte érdeklődésünkre a békéscsabaiak 33 éves súlylökője. – A minap sikerült negatív teszteredményt produkálni, bár még érzem a betegség nyomait. Az első edzést éppen ma tartottuk, egy nagyon laza súlyemelést. Nem mondom, hogy jólesett, érzem a kihagyást, fáradtnak vagyok, holnap biztos, hogy lesz egy kis izomlázam. Fokozatosan lendülök majd bele, kérdés, hogy milyen lesz a fizikai állapotom, a kocogásnál a tüdő-igénybevétel.

– Még nem is igazán dolgoztam fel, de nem én vagyok az első és az utolsó olyan sportoló, aki így járt. Pedig nem voltam rossz formában az Eb előtt, az utolsó edzésen is jól ment a lökés, bizakodva tekintettünk a verseny elé. Ráadásul az igazi formaidőzítést mindig a legvégére hagyjuk, s az lett volna még jobb is. Azt hiszem, hogy a harmadik, vagy a negyedik helyre biztosan odaértem volna – mondta némi szomorúsággal a hangjában az atlétanő, aki azonban próbál az előtte álló feladatokra koncentrálni.

– Idén még három, több szempontból is fontos verseny vár rám. Érdemes tudni, hogy már most elkezdődik a ranglista pontok gyűjtése a jövő nyári budapesti világbajnokságra. Pontokban jól „fizet” majd a szeptemberi pápai Bronz Tour-verseny is. Persze bízom benne, hogy szinttel tudom majd biztosítani a részvételt. Az egyesületemnek is fontos lesz a csapatbajnokság döntője, ahol ismét három számban, súlylökésben, diszkoszvetésben és kalapácsvetésben indulok el. A harmadik versenyt a Szuper Liga döntője jelenti majd.

– A győri edzőtáborban kaphattuk el, nekem két nappal később már negatív volt a tesztem, de Anitáéknál sajnos az egész család megfertőződött – emlékezett id. Eperjesi László. – Két nappal a versenye előtt utaztunk volna Münchenbe… Mindannyiunkat nagyon megviselt a tény, hogy nem lehetünk ott az Eb-n, Anitát fizikailag is, a pszichés oldaláról nem is szólva. Pedig ezt az évet az Eb-nek rendeltük alá, s az edzések alapján joggal bizakodhattunk a jó eredményben. Az utolsó edzések egyikén még Győrben egy három kilogrammos súllyal 20,35 métert lökött, ami négykilós súlyra átvetítve olyan 19 méter körüli eredményt jelent. A múlttal azonban már igyekszünk nem foglalkozni, most már a márciusi törökországi fedett Európa-bajnokságot és persze a jövő nyári budapesti szabadtéri világbajnokságot próbáljuk célkeresztbe helyezni. Meg persze előtte a még idén ránk váró három hazai rendezésű versenyt. Ez a másfél hét nem jelentett akkora kihagyást, hogy úgy visszaessen, mint korábban a sérülése, majd a szülése után. Bizakodó vagyok, mert a mai első edzésen is jól megoldotta a feladatot, s délután már lökni is fogunk.