Nem szeretett „lapozni”

2022.07.01. 16:10

Benyovszki Zoltán mindig igyekezett szót érteni a játékosokkal

Huszonkét év után szögre akasztotta a sípját Békés megye egyik legtapasztaltabb labdarúgó-játékvezetője, Benyovszki Zoltán. A csorvási származású sípmester május 28-án a Sarkad–Szarvas találkozón vezette ki utoljára a csapatokat.

Gajdács Pál

– Miért döntött úgy, hogy felhagy a játékvezetéssel? – kérdeztük Benyovszki Zoltánt. 
– Nem éreztem már magamban motivációt, és már fizikálisan sem álltam az önmagammal szemben elvárt szinten. Az utóbbi időszakban kevesebb időm jutott a játékvezetésre, a tizennégy éves gyermekem futballozik, akivel minden hétvégén meccsre jártunk. Úgy éreztem, hogy valamit el kell engedni, és ez most a játékvezetés volt. Mivel az utolsó fél évben gyakorlatilag már nem vezettem mérkőzést, így talán könnyebb volt meghozni ezt a döntést. Azért választottam utolsónak a Sarkad–Szarvas mérkőzést, mert az első megye egyes meccsemet 2001. május 26-án is Sarkadon fújtam. 

– Van arról statisztikája, hogy a különböző osztályokban hány mérkőzést vezetett? 
– Nem tartottam pontosan számon, az NB III.-ban nyolcvan-kilencven körüli mérkőzésen fújtam a sípot, de hogy hány megyei első osztályú találkozóra kaptam küldést, azt tényleg nem tudom megmondani. Utóbbi bajnokságban általában a húzósabb meccseket kaptam. Arra büszke vagyok, hogy futsalban sikerült eljutnom az NB I.-ig. 

– Mi a jó játékvezető ismérve? 
– Mindig próbáltam szót érteni a játékosokkal, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. 

Nem csak vezetni, focizni is tudnak, a kép az egyik sikeresen megvívott országos torna után készült

– Milyen eszközei voltak arra, hogy megfékezze az indulatokat, csitítsa a játékosokat, a kispadon ülőket? 
– Nem erőltettem azt, hogy „lapozzak”, próbáltam kettesben megbeszélni a dolgokat, ha ez nem sikerült, akkor jött a fegyelmezés. Próbáltam arra törekedni, hogy ha kimegyünk a pályára huszonöten, akkor maradjunk is annyian ott a mérkőzés végéig. Azt pedig, hogy mi van a pályán kívül, sose figyeltem. 

– A játékvezető sokat vitatott személy a sport világában, minden félnek soha nem felelhet meg, ezért vezessen bárhogy, mindig érheti kritika. Hogyan birkózott meg ezzel, milyen „védekezőmechanizmust” fejlesztett ki? 
– Amikor én kezdtem a játékvezetést, még nem uralkodott ilyen hangulat a pályákon és a lelátókon. Nekem az volt kicsit nehéz, hogy mivel előtte sokáig futballoztam, sok játékost ismertem, akik feszegették a határokat. Nem volt egyszerű az átállás. 

– Az igaz, hogy abból lehet igazán jó játékvezető, aki korábban állt a másik oldalon is? 
– Nem feltétlenül, vannak jó ellenpéldák is. Persze nem árt, ha tudunk a futballista fejével is gondolkodni. A legfontosabb a jó kommunikáció, az, hogy miként beszélünk a játékosokkal. 

– Ki tudna emelni a pályafutásából néhány emlékezetes mérkőzést? 
– NB III.-as bajnoki címért ment a Hódmezővásárhely–Cegléd párharc, amitől tartottunk egy kicsit, végül egy–egy lett a vége, és mindenki megnyugodott, a két csapat maradt ugyanabban a pozícióban. Volt egyszer egy Szeghalom–Körösladány mérkőzés, azon öt játékost állítottam ki, három hazait és két ladányit. No, az elég rázós meccs volt. Ugyancsak öt játékos kapott piros lapot az egyik Sarkad–Tótkomlós meccsen. Az ilyen meccsek azért ritkaságszámba mentek, mert ahogy mondtam, én nem nagyon szerettem osztogatni a színes lapokat. Az egyik NB III.-as bajnokavató, a Dabas–Tisza Volán mérkőzés elmaradt. Ha egy pontot otthon tart a Dabas, ő jut fel, így azonban játék nélkül a Voláné lett a három pont. 

– Olyan családban nőtt fel, ahol komoly hagyománya volt a játékvezetésnek is. 
– Édesapámék hárman voltak testvérek, mindhárman működtek játékvezetőként, mégsem az ő példájuk nyomán kezdtem el bíráskodni. Medgyesbodzáson fociztam éppen, az egyik csapattársam csalt el a játékvezetői tanfolyamra. Később jó kis Békés megyei, NB III.-ban is ténykedő csapat állt össze, elég ha Czirbuly Mátyás, Mihálik Pál vagy a később az NB I.-ig jutó Andó-Szabó Sándor nevét említem. 

Benyovszki Zoltán (középen) segítőivel, Kovács Krisztinával és a FIFA-játékvezetői asszisztens Albert Istvánnal a Sarkad–Szarvas búcsúmérkőzésen  /Fotó: Benyovszki Zoltán archívumából/

– Mit adott önnek a játékvezetés? 
– Rengeteg barátot. 

– Emberileg változott a játékvezetői munka során? 
– Sikerült megtanulnom még nagyobb önmérsékletet tanúsítani. 

– Megmarad-e a kapcsolata a labdarúgással? 
– A kispályás foci megmarad. Hrabovszki András, a megyei játékvezetők elnöke kért, hogy segítsem a munkájukat játékvezetői ellenőrként, amit elvállaltam. 

– Országosan is kevés a labdarúgóbíró. Mivel tudná biztatni a játékvezetéssel kacérkodókat, miért válasszák maguknak ezt a pályát? 
– Ha abból a közegből érkezik, megmaradhat a sport mellett, és igazi sportbarátságokat köthet. 

Ötször volt a legjobb NB III.-as Békés megyei játékvezető

Benyovszki Zoltán munkáját több alkalommal is elismerték pályája során. 

– Ha jól emlékszem, öt alkalommal voltam Békés megye legjobb NB III.-as játékvezetője, és 2018-ban engem választottak Békés megye legjobb játékvezetőjének – emlékezett a munkája során kapott jelentős szakmai elismerésekre Benyovszki Zoltán. – A kollégák elismeréseként megválasztottak vagy három-négyszer Békés megye legjobb játékvezetőjének. Próbáltam sokat vissza is adni ennek a közösségnek, segítettem a fiatalokat, de ez természetes. Ha a feltörekvő fiataloknak szükségük lesz a tanácsaimra, akkor nyugodtan forduljanak hozzám bizalommal. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában