gyász

2021.04.12. 13:18

Elhunyt Simkó Imre sportlövő olimpikon

Hiába várom, hogy megcsörrenjen a telefon. Hiába remélem, hogy a világ másik végéról beleszóljon jellegzetes hangján: „Szevasz! Mi újság Csabán?!” Nem fog hívni már. Simkó Imre április 10-én örökre lehunyta szemét.

Szigeti Csaba

Békéscsabán született 1939. január 6-án. Kisgyermekként élte át az amerikaiak 1944-es bombatámadását. A támadás eltörölte a föld színéről a vasútállomás melletti épületet, amelynek pincéjébe menekültek. Az édesanyja ott lelte halálát közte és a húga között.

Talán ezért is volt olyan ellentmondásos személyiség: a békés külső egy hihetetlenül kemény belső akaratot fedett el.

Iskoláit Békéscsabán járta, érettségi bizonyítványát viszont már a budapesti II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolában vette át. Folyamatosan sportolt. Csabán bunyózott, a fővárosban vívott és öttusázott. A középiskola után egy életre elkötelezte megát a (sport)lövészettel. Az 1959-es milánói ifjúsági Európa-bajnokságon berobbant az élvonalba: egyéni aranyérmét világcsúccsal nyerte. Győzött felnőtt Eb-n (kétszer), s világbajnoki 4. is volt. Aranyat nyert a Varsói Szerződés országainak hadseregbajnokságán. 33-szoros magyar bajnok, számtalan rekord birtokosa. Ott volt a római (1960) és a tokiói (1964) olimpián, amelyeken kis- és nagyöbű puskával 15., illetve 19. helyezést ért el.

Simkó Imre

Mesterlövész lett, majd pedig – különböző katonai beosztásokat követően – a BM Terrorelhárító Szervezetének lőkiképzője. Rendkívüli ember volt, hihetetlen humorérzékkel, rendkívüli szakmai felkészültséggel, hivatása iránti soha el nem múló rajongással. Tanítványai istenítették. 1989-ben alezredesként – a saját kérésére – nyugdíjazták. Új kalandokra vágyott, az Egyesült Államokba távozott. 1990-től élt Kaliforniában, ahol részt vállalt a rendőrség lövész kiképzésein.

Olimpiatörténeti kutatásaim során a békéscsabai rokonai segítségével kerültünk kapcsolatba. Az első pillanattól készséges volt. Barátjává „fogadott”. Rendszeresen hívott, gyakran beszélgettünk, leveleztünk. Azután 2020 márciusában személyesen is találkoztunk. Átnyújtotta könyvét, mely az Egy élet a szálkeresztben címet kapta. Élete kész regény volt – vaskos kötet született.

Egyik levelében így írt: „Sok mindent mondhatnék el, amiért nem sikerült olimpiai bajnoknak lennem. Amelyek részben igazak lennének, de az alapvető, a döntő ok egészen máshol (sokkal mélyebben) keresendő, és ebben egyedül én követtem el súlyos hibát. Erről most (még) nem tudok és nem is szándékozom beszélni. Nagyon szerettem volna aranyérmes lenni, és erre Tokióban meglett volna a reális esélyem is, és akkor… Egyszer talán befejezem ezt a mondatot.”

A mondat végét már sohasem ismerjük meg. Nem csörren meg a telefon sem, nem kérdezi már meg többé a messzi Kaliforniából: Mi újság Csabán?!...

Simkó Imre 82 évet élt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában