Új rekordot döntött meg a békéscsabai Szarvas Mátyás

Ultrafutás Szarvas Mátyás így kezdte a harminckilenc napos futás összegzését.

– Kell egy összegzés önmagam számára, de mindenki számára is, akik végig figyelemmel kísérték a III. Országos Kékkör Futásunk történetét. Tanulságként. Hiszen nem önmagáért született meg az ötlet, a terv, a cél, sokkal inkább mások számára, sok értékes cél alapján. Egy ilyen extrém vállalkozás megvalósítása nem úgy megy, hogy néhány héttel a rajt előtt kitalálja az ember, aztán elindul, majd lazán célba ér. Hosszú-hosszú évek fizikai és mentális felkészülése előzte, alapozta meg, közel két évtizedig dédelgettem magamban az álmot, kétszer a közelében is jártam, hogy átéljem, megtapasztaljam a majdan reám váró kihívásokat. Ultrafutó-világversenyek, rengeteg kétnapos felkészítő, útvonalbejáró futás éjszakai kelésekkel, négy-öt órás utazásokkal, napi hatvan km-es futásokkal, esti logisztikázásokkal. A cél csak egy dolog, a lényeg: mit vagy hajlandó megtenni a megvalósulásáért. Én nagyon sokat voltam hajlandó, támogató családi háttérrel mögöttem!

Hogy milyen célokat szeretett volna elérni a csaknem másfél hónapos út során, arról így beszélt a kiváló sportember.

– A három fő cél, amely köré felépítettem az egész vállalkozást, a következő volt: természet, teljesítmény és szakma. Ez a három dolog adta a vázát mindennek, ez határozta meg cselekvésemet, kommunikációmat, üzeneteimet. Mit is rejtenek ezek? A természet azt a természetes közeget, amelyet a mai világ információáradata lassan elsodor: magát a bennünket körülvevő természetet, amelyre kincsként kellene vigyáznunk, ehelyett azonban csak használjuk és kihasználjuk. És akkor ezen belül itt van az Országos Kékkör, Európa leghosszabb összefüggő túraútvonala a maga kétezer-ötszázhatvan kilométerével, temérdek szépségével, nehézségével, látnivalóival. A második dolog a teljesítmény. Ez egy extrém kihívás, extrém vállalkozás, amely üzenet mindenkinek, akinek vannak (még) céljai a mai világban: bármire képesek vagyunk, ha merünk nagyot álmodni, és elhisszük, hogy azt lépésről lépésre haladva képesek is vagyunk megvalósítani, bármilyen nehézségekkel is találjuk magunkat szemben. Egy sikeres extrém teljesítmény mindig inspiráló mások számára, ezzel teljesen tisztában voltam és vagyok, így gondolkodtam nap nap után, nem tévesztve szem elől, mekkora hatással voltak rám korábbi világsztárok eredményei, teljesítményei. Végül a harmadik tényező: a hobbim, ami a „munkát” jelenti számomra. Trénerként, előadóként dolgozom, egy ekkora vállalkozás hihetetlenül sok muníciót hordoz, rejt magában, melyeket élővé, hitelessé tenni mások számára a teljesítéssel, a végigélt élmények és üzenetek sokaságával lehet. Mert sok igazságot hordoznak a szakkönyvek sorai, ám annál valóságosabb és hitelesebb dolog nem létezik, mint amikor te magad mész végig egy úton, és így fordítod le és adod át mások számára a „nagy igazságokat”, a tanulságokat.

A továbbiakban Szarvas Mátyás a futás három nagyobb ciklusáról mondta el tapasztalatait.

– Ha részekre szedem a harminckilenc napot, három nagyobb ciklusa volt a futásomnak. A ciklusokat viszonylag „semleges”, „átlagos” nehézségeket nyújtó szakaszok kötötték össze a napi hatvan-hetvenöt km-es futások során. Az első kegyetlen kihívással az Északi-középhegységben találkoztam a Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk vonulatait futva, mászva. Hat napon, közel hetven órán keresztül szakadt, ömlött az eső, lelkileg és fizikálisan is tesztelve mindenemet: a Börzsönyben a Nagy-Hideg-hegy és a Csóványos környékén a hóban kellett csúszkálnom, miközben a nyakamba jeges eső zuhogott. A második tesztpálya Hajdú-Bihar déli részétől az átalam nagyon szeretett szülőföldön, Békés megyén át egészen Csongrád-Csanád megye ­keleti széléig kísért, ahol sár, sár, sár, minden mennyiségben sár nehezítette az utamat. Ezeken a szakaszon alaposan próbára tette az izomzatomat a rengeteg csúszkálás, korrigálás. A harmadik „nehézség” a Dél-Dunán­túlon ért utol, ahol több napon át egészen a célig hatalmas köd és pára takarta el előlem a Kékkör csodálatos látnivalóit – mindezt fejben kellett kezelnem, nem volt egyszerű, hiszen az ember alapvetően vizuális lény, én pedig különösen, aki imádom az ősz csodaszép színeit. Nos, ebből itt és most nem sokat láttam.

Az út során több nehézséggel is meg kellett küzdenie a rutinos ultrafutónak, amelyek zömmel technikai jellegűek voltak. A rajt előtt adta meg magát a régi GPS-ük, aztán egy támogatónak köszönhetően az utolsó utáni pillanatban ez a gond is megoldódott. A futás ötödik napján eltűnt a futó pénztárcája, benne az összes pénzzel és irataival, amelyről öt nappal később Hollókőre érkezve kapta a jó hírt, hogy mindene megvan. Az óriási esőzés alatt a Bükkben beázott a mobiltelefonja, mire Bán­kútra ért, használhatatlanná vált, óriási gondot okozva így a kísérőkkel való kapcsolattartásban. Egy volt kéktúrás tanítványa oldotta meg ezt a gondot, akitől ajándékba kapott egy strapabíró készüléket, amely kimondottan ilyen extrém körülményekre alkalmas.

Már az Alföldön, Bács-Kiskunban jártak, amikor az egyik reggel a hajnali induláskor derült ki, hogy a kísérő autó mindkét tompított izzója tönkrement. Egy jánoshalmi autóvillamossági szerelő javította meg gyorsan és díjmentesen, ezzel is segítve a vállalkozás sikerét.

Huszonöt országból követték

Útja során Szarvas Mátyás napi átlagban mintegy ötven képet készített, így mintegy kétezer fotó jött össze az útról, bemutatva a tájat, a vidéket, a terepviszonyokat, a nehézségeket, a futó állapotát. A III. Országos Kékkör Futást majd minden kontinensről figyelemmel kísérték! Huszonöt országból (a teljesség igénye nélkül: Kína, Japán, USA, Ausztrália, Pakisztán, Kanada, Norvégia, Lengyelország, Ausztria stb.) 17 ezer ember látta, figyelte, követte nap nap után az eseményeket, megerősítve azt a célt, hogy a lehető legtöbb emberrel megismertesse Európa leghosszabb összefüggő túraútvonalát, a National Geographic Travel által 2020-ra a világ húsz turisztikai álomcélpontjai egyikének jelölt Kékkört.

Végül álljon itt egy üzenet, ami jól illik erre a nagy vállalkozásra: „Ha valami sikerül, utólag minden egyszerűnek látszik. A valóságban mégsem az”