2025.06.14. 06:10
Megfejtették az Élővíz-csatorna rejtélyét, egy 500 éves jegyzet adta meg a választ
Összeköti Gyulát, Békéscsabát és Békést, az egyik legfőbb látnivalónak számít. Felmerülhet a kérdés, hogy ha egy mesterséges úton létrehozott csatornáról van szó, akkor egyes szakaszokon miért kanyarog. Most egy 500 éve keletkezett jegyzet segítségével fejtették meg az Élővíz-csatorna rejtélyét.
Nagyszabású konferenciát tartottak szerdán a Békés Megyei Könyvtárban, a békéscsabai bibliotéka és a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltára szervezésében, A középkori Csaba környezete és egy 500 éves jegyzet címmel. Volt olyan előadás, amely a Csaba és a Gyula közötti ellentétre világított rá, hogy miért álltak szemben egymással a földesurak. Egy másik előadásban pedig szó volt egy 500 éve történt határjárásról, amely rávilágít az Élővíz-csatorna rejtélyére.
Több ezer csabai ásta ki az Élővíz-csatorna medrét 250 éve
Az Élővíz-csatorna helyet kapott a békéscsabai települési értéktárban is helyi kuriózumként. A BékésWiki Békés megyei online helyismereti enciklopédia cikke szerint az Élővíz-csatorna Gyulavárinál ágazik el a Fehér-Köröstől, Békésen pedig belefolyik a Kettős-Körösbe. A több mint 37 kilométer hosszú csatorna nagy része – Gyula és Veszely között, illetve Sikonytól Békésig – a Fehér-Körös egykori, a folyó szabályozása előtti medrében folyik. A Vesze és Sikony közötti szakaszát nagyjából 9 ezer csabai ásta ki 1777-ben, mintegy 250 éve.
Ötszáz éve napokon át járták Csaba határát
A konferencián dr. Halmágyi Miklós levéltáros elmondta, hogy 1525-ben több napon át járták Csaba határát, és feljegyeztek különféle neveket, amelyek manapság is ismerősen csengenek. Az 500 évvel ezelőtti határjárás nem volt előzmények nélküli. 1394-ben és 1398-ban is voltak hasonló határjárások, kiolvasható az aradi káptalan által kiállított dokumentumból a Lencsés ér, Fövényes – a mai Fényes – neve, de rögzítették például Kígyós határát is.
Az ügyben Gyula volt a felperes, Csaba pedig az alperes
Az 1525-ben készült dokumentumban megemlítették Csaba és Gyula akkori urainak, Ábránfy Péter és Hohenzollern (Brandenburgi) György neveit. A határjárás azért vált szükségessé, hogy megállapíthassák a határokat, ebben az ügyben a mai szóhasználattal élve a gyulaiak voltak a felperesek, a csabaiak az alperesek. Egy jegyzetfüzet született, amely Gyulafehérváron maradt fenn, most a fővárosi levéltárban őrzik. Nem tudni, hogy melyik egyházi intézmény, de vélhetően az aradi káptalan állította ki.
Megszületett a válasz a nagy kérdésre
Akkoriban nem konkrét dátumokat írtak, hanem egyházi ünnepekhez kötötték a napokat. A határjárás Szent Bereck püspök ünnepén kezdődött, vagyis november 14-én. Olyan neveket lehet olvasni a dokumentumban, mint amilyenek feltűntek az 1390-es évekbeli iratokban is. Megjelenik a Lencsés ér és a Csíkos ér, valamint a Fábián foka és a Sebestyén fia foka is.
Vannak olyan vízfolyások, amelyek vonala a térképek alapján egybeesik azzal, ahol most az Élővíz-csatorna található. Ebből lehet arra következtetni, hogy bizonyos, meglévő medreket felhasználtak, mondhatni beintegráltak az Élővíz-csatorna kiépítése során, és ez lehet a válasz arra a kérdésre is, hogy miért kanyargós egy-egy szakasz. Azért, mert azokat a természet vájta ki, nem pedig mesterséges úton ásták ki.
Kedvezményt adott a földesúr a jobbágyoknak
Az Élővíz-csatornát 1777-ben kezdték el ásni.
- Egy 1780. szeptember 25-én keletkezett dokumentumban arról szóltak, hogy a földesúr a munkákban résztvevő jobbágyoknak kedvezményt adott.
- Egy 1784-es írásban arról értekeztek, hogy 5-6 éve ásták az Élővíz-csatorna medrét.
Mindezek tehát megerősítik az információt, hogy mikor voltak a munkálatok.
