Egy cseppnyi húsvéti Gyimes a falakon - galériával

A tárlatmegnyitón Bakay Péter, egykor Békéscsabán szolgált evangélikus lelkész mondott ünnepi beszédet, aki éppen csabai szolgálati idején, 2004-ben töltött el egy évet a Gyimesben, az ottani pásztorok között. Beszédében elmondta, hogy a kiállító fiatalember, Gábor Levente édesapja és annak népes családja fogadta be őt, teljesen ismeretlenül, így került kapcsolatba a famíliával. Az édesapa fél éve elhunyt, azonban a felesége, Margit, és egyik nőrokona elkísérte a messzi távolból Magyarországra Leventét eme kulturális eseményre, ahol a gyimesi csángók életének napjaiba nyerhettünk bepillantást.

A gyimesi csángók mindennapjait örökítette meg

A 40 éves fiatalember felmenői pásztorok, gyermekként maga is pásztorkodott, de 16 évesen saját lábára állt és Csíkszeredába költözött. Később sokáig dolgozott Nyugat-európai országokban, építkezéseken, de idővel keresni kezdte a szavai szerint „fennkölt alkotótevékenység” lehetőségeit. Rátalált a fotózásra. 2018-ban már fényképészként keresi a kenyerét, elsősorban esküvők megörökítése a feladata. Ezzel a munkával párhuzamosan vissza-visszatér szülőföldjére, és annak megőrzött hagyományait, a gyimesi csángók élete pillanatait örökíti meg. Ezekből a fotósorozatokból hozott el jópárat Békéscsabára. 

A Csabagyöngye Kulturális Központ Kerengő Galériájának falaira felkerült több mint 20 nagyméretű fotógráfia 

• az írókás tojásfestés és a húsvéti locsolkodás mellett 
• a kenyérsütés ünnepi, de valójában nagyon is hétköznapi folyamatába enged betekintést, 
• néhány fotó pedig a hagyományok generációk közötti átadását mutatja be.

Még él az apára fiúra, anyáról leányra szálló hagyományátadás

Bakay Péter lelkész beszéde során idézett saját naplójából, melyet gyimesi „álomesztendője” idején írt. 2004. április 12-én húsvét volt. Locsolkodó fiúcskákkal találkozott, akik házról házra minden lányos otthona elmentek. Kérte őket, hogy mondjanak neki locsolóverseket. A magnóra rögzített versikék legszebbike a következő volt: „Erdélyország közepébe’/ kinyílott egy rózsa, / magyar nemzet gyönyörű bimbója. / Megöntözöm az ég harmatával, / ne legyen a magyar nemzet / szomorú és árva.”

Gábor Levente kiállítását Boldog Gusztáv fotográfus, kulturális antropológus nyitotta meg, aki kiemelte, hogy a tárlat alkotásain nagyon szembeötlő a „bennfentesség”, az, hogy az ábrázolt személyeket és eseményeket egy „odavaló” fényképezte le, nem egy idegen. Kifejtette továbbá, hogy a gyimesi csángók napjainkban már nem eredeti élettérben, de még nem skanzenben élnek. Még él az apára fiúra, anyáról leányra szálló hagyományátadás, ugyanakkor a modern kor a szédítő tempójú változásaival már egyre inkább érezteti hatását. Boldog Gusztáv méltatta továbbá a gyimesi és csíki fotóséletet, amely aktívabb a magyarországinál. Hozzátette, népi kultúra elemeinek olyan szempontú és igényességű megörökítése, amely a mostani, április 19-ig látogatható tárlat törzsanyagát adja, belső késztetésből fakad és egyedinek tekinthető.

A kiállításmegnyitón a Pribojszki Ferenc vezette Békéscsabai Pásztorfurulya Kör, továbbá János Hajnalka vezette Meseházi Családi Dalárda működött közre, a műsorközlő a tárlat fő szervezője, Kerepeczki Nóra volt.

Érdekesség, hogy a tárlatmegnyitót élőben követhették a tőlünk több mint 500 kilométerre fekvő Gyimesben, online közvetítésben.