Bayer Zsolt szerint néha el kell menekülni, különben az ember megbolondul

Bayer Zsolt újságíró, publicista, műsorvezető két év után tért vissza a városba. Akkor a Rezeda Kázmér utazásai című kötetét hozta el; a Frankó Attila által megálmodott, szerkesztett Békéscsabai Irodalmi Estek mostani állomásán pedig a Rezeda Kázmér újabb utazásai került terítékre. Ennek apropóján adott interjút a Beol.hu számára.

Nem tudták, hogy Bayer Zsolt Rezeda Kázmér, csak a produktum számított

– Aki nyomon követi a közéletet, a média világát, annak ismerősen cseng Bayer Zsolt neve. Miért volt szükség arra, hogy eleinte anonim módon jelentesse meg Rezeda Kázmér történeteit?
– A sztorikat közel 10 éve kezdtem írni a Magyar Nemzetbe. Abban állapodtunk meg a főszerkesztővel, a szerkesztővel, hogy nem írunk szerzőt, csak egy novella jelenik meg kéthetente azzal, hogy Rezeda Kázmér utazásai. Ennek egy praktikus oka volt. A politikai újságírás, a közéleti tevékenységem miatt kialakult mindenkiben rólam egy kép, egy vélemény. És ha egy ilyen helyzetben írok teljesen politikamentes szépirodalmat, akkor fennáll annak a veszélye, hogy

• az, aki nem kedvel, el sem olvassa a történeteket;
• annak pedig, aki szeret, az is tetszeni fog, ami rettenetes.

Úgy voltunk vele, hogy teszünk egy próbát, hogy milyen sikere lesz. Nagy sikere lett, külön Facebook-csoport is alakult, hogy ki lehet Rezeda Kázmér, én a szavazáson csak a második vagy harmadik lettem. Nem tudták, hogy én írom, csak a produktum számított. De mióta megjelent az első könyvem, lebuktam. Annak, aki könyvet jelentet meg, az a legjobb visszajelzés, hogy miként fogynak a könyvei. Viszik őket. Akkor minden rendben.

Elmesélte, hogy mi fogta meg Krúdy Gyula írásaiban

– Mit szeretett meg Rezeda Kázmér alakjában, Krúdy Gyula írásaiban?
– Azt az egész világot, amit Krúdy Gyula jelent. A boldog békeidőket, ahogy szokták mondani. Végtelen lírai békességet, nyugalmat és csendet áraszt; párját ritkító, utolérhetetlen és nagyszerű humorral. Elég, ha az ember csak a Szindbádra gondol és az abból készült csodálatos filmre, amire édesapám vitt el, és gyermekként egy életre szóló élményt kaptam, azért kezdtem el olvasni. Sok kedvencem van a magyar irodalomban, de Krúdy Gyula olyan számomra, mint amikor a hajós megérkezik a kikötőbe. Érzem, hogy otthon vagyok.

– A novellákban szó esik arról, hogy mit hogyan kell elkészíteni, étvágygerjesztők és szomjfakasztók. De gondolom, hogy nem ez a fő cél. Mit szeretne adni az olvasóknak?
– Ez egy kifejezett kultúrmisszió. Az étel, az ital csak egy apropó, egy eszköz, amelyen keresztül megpróbálom idevarázsolni ezt az elsüllyedt világot. Krúdy Gyula az egész életművében nagy szeletet szentelt a gasztronómiának, itt is elég csak a Szindbádot megemlíteni, azt a jelenetet, amikor megebédel a vidéki fogadóban, és hogy miként eszi a húslevest, a velős csontot. 

A gasztronómia az idősödő urak erotikája

– A novellákat többször fűszerezi más-más szépirodalmi alkotásokból vett idézetekkel. Ezekkel is van hátsó szándék?
– Van. Magyar-történelem szakos tanár vagyok. Bennem van, és sosem árt, ha az ember tanít is. Egy olyan világban élünk, amely a Gutenberg-galaxis végét jelenti, szépen lassan semmit sem olvasnak, sajnos. Így sosem árt, ha az ember a kedvenceit idézi, hogy legalább azokhoz eljussanak, akik őt olvassák. Ez egy jópofa játék is, és a harmadik kötetben szintén lesz szerepe.

– Egyébként szeret is a konyhában forgolódni?
– Egy kedves barátom azt mondta, hogy a gasztronómia az idősödő urak erotikája. Én elmondhatom, hogy eljutottam ide. Ahogy idősödök, egyre jobban szeretek főzni. Lassan mindenkit kiszorítottam a konyhából, szenvedélyemmé vált a főzés. Főzni és Rezedát írni a legjobb. Kikapcsolódást jelent. Néha el kell menekülni, különben az ember megbolondul.

Tiltások, meggyőződések és pillanatok

– Azt írta a Rákfarok című novellában, hogy Rezeda Kázmér már abban a korban volt, hogy csak olyasmiket határozott el, amiket aztán végre is hajtott. Bayer Zsolt is ebben a korban van? 
– Mivel Rezeda Kázmér én vagyok, igen. Ezek önvallomások. A történetek 90 százalékban valósak. A legnehezebb és egyben legszórakoztatóbb elfoglaltság az álneveket kitalálni, hogy a barátaim, ismerőseim ne a saját nevükön szerepeljenek. Ha megvannak az álnevek, és remélem, hogy viccesek, akkor utána a velünk megesett történetet könnyű, gyerekjáték megírni. A barátok, ismerősök pedig röhögnek azon, hogy kit hogy hívnak, és amikor újra összejövünk, egymást úgy szólítják.

– Azt is írta, hogy vannak pillanatok, amikor a tiltás mit sem számít. Melyek ezek a pillanatok?
– Amikor valami nagyon mély, belső meggyőződés felülírja a tiltásokat. Ez nem csak az ifjúság privilégiuma. Ha van meggyőződésed, az el fog kísérni a sírig. És akkor mindig lesznek ilyen pillanatok.