Kun Éva, Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Csabagyöngyében - galériával

Köszöntőjében dr. Takács Árpád, Békés vármegye főispánja elmondta, meggyőződése, hogy Kun Éva tárlatával üzenetében, tartalmában és látványában egyaránt az elmúlt évek egyik legnívósabb, legszínvonalasabb kiállítása érkezett Békéscsabára. Mint felelevenítette, a művész Mezőtúron született, fazekas tanuló volt, amit az Iparművészeti Főiskola követett. Hozzátette, a számos szakmai elismerést kiérdemlő alkotó köztéri munkái a teljesség igénye nélkül Budapesten, Veresegyházon, Devecseren, Hévízen, Keszthelyen, de Japánban is megtalálhatók.

Kun Éva igazi értékek megteremtője

– A művésznő tiszteli az elődöket, tiszteli mások munkáját, és megjeleníti a lélek hangját és nagyszerűségét – emelte ki. Szólt arról, hogy az alkotó büszke gyökereire és indíttatására, illetve vallja, hogy az ösztönei mindig vezérelni tudják. Kun Éva igazi értékek teremtője, közvetítője, szakavatott őrzője, ezért is találkozhatunk világszerte a műveivel. Dr. Takács Árpád hozzátette, Kun Évának Békés vármegyében először látható kiállítása.

Kitért arra, hogy a művész azt a látomást ábrázolja, amelyet a valóság élménye kelt életre az emberi életben. 

Kalandra indulhatunk

Farkas-Wellmann Éva József Attila-díjas költő megnyitó beszédében úgy fogalmazott, a kiállításon kimozdulunk zártságunkból, a szokás korlátokkal körülvett terünkből. 

– Elindulunk valaki és valami más felé, egy olyan úton, amely előre nem látható kalandokat tartogat számunkra – folytatta a gondolatot. – Egy grandiózus történetbe csöppenünk, de a cselekményszövés feladata már a mienk lesz. Nagy László verse körbefutja a látványt, és a szöveghez méltó módon világít a belső éjszakánkban. A vers nem csupán belső inspiráció, jelen is van. Az irodalom hálóként szövi át az egész kiállítást, többek között Ady Endre és Baudelaire verseire is találunk utalásokat. Arany János Vörös rébékje pedig csodálatos összeköttetést teremt a népi kultúra világával.

Vezérmotívum az örök ember

A Csabagyöngyében megnyílt kiállítás kapcsán kifejtette, a népművészet és az ősi magyar hitvilág motívumai újra meg újra felbukkannak. Ugyancsak vezérmotívum az örök ember, ragyogásban, szülőként, bánatban vagy éppen ágyúk előtt. Szólt arról, hogy a szakrális, keresztény hagyományok ápolása ugyancsak jellemző, a zsoltárok fényoszlopai, a Krisztusalak, Szent Ferenc virtuózan érzékeny megjelenítése, Mária lányként és anyaképében határozott, továbbgondolásra késztető pillanatokat jelentenek. 

A költő több konkrét alkotásról is szólt megnyitó beszédében. 

– A művész fantáziájának semmi sem szab határt – fogalmazott. – Utunk, a kiállítás során sok helyszínt és réteget bejárhatunk, amelyek valahogy mégis belülről az ismerőseink. Lehet, hogy hasonlóak vagyunk a kerámiához? Nemcsak funkciónk van, de képesek lehetünk valami több és szentebb megjelenítésére is, még ha magas hőfoknak is kell néha kitennünk magunkat?

Ady éjszakái

Kun Éva arról beszélt köszöntőjében, hogy néha különös a kerámia. Ennek kapcsán szólt két munkájáról, amelyek érdekes körülmények között születettek, az egyik a Háború Madonnája, amelyet éppen a háború kezdetekor készített. A kemencében a tál, amelyre festette a Madonnát, felrobbant. A robbanás kikerülte a fő alakot, amit sajnált volna eldobni. Ezért kitalálta, hogy csinál egy másik tányért, amihez használta az eltört tányért is, ami így még kifejezőbb lett. A művész ugyancsak mesélt az Ady éjszakái című mű születéséről is. 

– Néha a természettel együttműködve olyan részletek jönnek elő egy-egy tárgyon belül is, ami akár lehetne egy festmény is – árulta el. – Én azt szeretem, ha hagyom, hogy együttműködjek a természettel. Elinduljak, feltegyek egy kérdést, és megkapjam a választ az égetéstől.