Porpasztellbe sűrítették a legmélyebb érzéseiket

Kiss Viktor februárban indította el békéscsabai festőcsoportját. Az antropozófiával is foglalkozó budapesti Waldorf-pedagógusban felmerült, megmutathatnák szélesebb körnek is, milyen lelki folyamatok zajlanak az alkotóműhelyben.

– A kultúra szó hallatán az emberek egy részének bekapcsol a rossz reflex valamiféle elit huncutságról, hóbortról, netán luxusról. Elvontságról, amit meg kell érteni, miközben inkább szórakozásra, kikapcsolódásra, könnyedségre vágynak a fáradságos, napi munka után. A két véglet között kellene megkeresni a helyünket, de ha nem találjuk, csalódottan elfordulunk a szórakoztatóipar felé, ami érthető – sorolta meglátásait Kiss Viktor a festőóra előtt. Elmondta, az országban sokfelé jár, kisebb-nagyobb közösségekbe viszi a művészetet. Nem művészeknek, hanem alkotni vágyó, kreatív, hétköznapi  embereknek, akik gyermeki énjükkel még ismerősek, s a legszebb értelemben szeretnek játszani. 

A legmélyebb érzéseket is el tudják mondani

– A legmélyebb fájdalmakat, érzéseket is el tudjuk mondani, mert a művészi munkával formába öntjük azokat. József Attila is a forma rangjára emelte a közlést, amikor versbe szedte: „nagyon fáj”. A művészet az ember alapvető igényével foglalkozni, életünk tartalmát a forma rangjára emelni. Szeretünk egymásra ismerni egy-egy közös élményben, csak sajnos ennek a fórumai ma egyre fogynak. A Waldorf-iskola, a kéz, a szív és a fej iskolája mindezt evidenciának veszi. A hiedelmekkel ellentétben sokat tanulnak ott a gyerekek, csak éppen minden órájukat áthatja a művészet – részletezte Kiss Viktor. Hozzátette, a békéscsabai festőórák ünnepi, bensőséges alkalmak voltak. Alkotás előtt beszélgetőkört tartottak, ami után magától értetődő a bizalom. 

– Nem professzionális képek készültek, de nem is azok hiányoznak az életünkből. A szívnek megfogható dolgok kellenek. Rá akarunk ismerni magunkra a másik történetében – hangsúlyozta Kiss Viktor, akinek csoportja porpasztellel, a művészi értelemben is praktikus, rétegeket, hosszú száradást nem igénylő anyaggal alkotott.

Porpasztell: a színeknek fontos szerepük van

– A színeknek fontos szerepük van; a lelki történések tiszta hangzói. Mutattam fogásokat, eltörléseket, hangsúlyokat, fényeket, áttűnéseket, de játék volt az egész, hamar megtalálta mindenki a hangját. Örültem, ha jöttek olyanok is, akik azt hitték, tehetségtelenek. Amikor alkotunk, nem egymást kell legyőzni, mint a régi csatákban, sokkal inkább saját magunkat. Ahogy mozdítjuk a kezünket, létrejön a színfolt, s kibuggyan az érzés is. Régen a művészi munka életmód volt, az emberek faragtak, hímeztek, kukoricát fosztottak – részletezte. Hozzáfűzte, a teremtő erő a férfiakban is benne van, de inkább a nők fogékonyak, ők élnek erősebb összhangban lelki igényeikkel. Kiss Viktor hangsúlyozta: az október 4-ei tárlatmegnyitón bárki kipróbálhatja a pasztellfestést. 

Waldorf-óvoda létrehozása a végső cél

Novák Magdolna, a Sorsfonó Egyesület elnöke kiemelte, mindig várták a Kiss Viktorral való találkozást, mert az együtt-alkotásnak hatalmas gyógyító ereje van. Elárulta, a Sorsfonó Egyesület tavaly írt egy pályázatot azzal a céllal, hogy megteremthessék a szellemi alapjait a békéscsabai Waldorf-óvodának. A személyi feltételek már adottak. Október 12-én nagyszabású Waldorf-napot tartanak, ahol bővebb információkhoz juthatnak a családok, a szülők. A rendezvény első állomása, beharangozója lesz az említett, október 4-ei kiállítás a Csabagyöngyében, melyen Kiss Viktor négy festményét mutatja be, azoknak pedig, akik nála alkottak, több mint húsz pasztellmunkája kerül fel a falakra.