A Revizor

2023.04.10. 19:55

Három év után polgármesterként tért vissza a színpadra Mészáros Mihály

Három év után újra színpadon Mészáros Mihály színművész. A Békéscsabai Jókai Színház a több hónapos bezárás után, március 31-én nyitott ki újra a Revizor című előadással, melyben Mészáros Mihály a polgármester figuráját alakítja.

Gyemendi Réka [email protected]

A darab máig aktuális kérdéseket vet fel, középen Mészáros Mihály

Fotó: Nyári Attila/A-Team

Három éve volt utoljára színpadon, a napokban viszont a Jókai színház a Revizorral, az Ön főszereplésével nyitotta ki újra a kaupit. Milyen érzés ennyi idő után visszatérni?
Amikor a Covid kezdődött, éppen akkor hagytam abba a színházat. 67 éves voltam és eldöntöttem, hogy ez egy olyan szép kor, hogy abbahagyom. Ez több előnnyel is járt, például megismerkedtem azzal a fogalommal, hogy magánélet. Ez roppantul tetszett. Közel ötven éven keresztül mindig azt kellett tennem, amit mások mondtak és ebbe beletörődve elvoltam. Tavaly felhívott Seregi Zoltán, a színház igazgatója és átadta a telefont Pataki András rendezőnek, aki jóbarátom és már rendezett korábban egy darabban. Ő kért fel kifejezetten erre a szerepre. Mivel a színházat már be akartam fejezni, ezért kicsit számoltam. Tavaly október 22-én voltam ötven éve a pályán, idén november 20-án leszek 70 éves, így úgy gondoltam, talán ezt még jutalomjáték címszó alatt mégis csak el kellene játszani. Akkor még nem gondoltam végig, hogy ez egy kapitális nagy szerep. Szerencsére időben megkaptam a szövegkönyvet, felkészülten érkeztem. Habár jutalomjátéknak terveztem, egy nagyon komoly, erőteljes munka lett belőle, de ennek legalább annyira örülök.  

Mit lehet tudni a szerepről, a karakterről, mennyire áll Önhöz közel?
Ha nagyképű lennék, azt mondanám, hogy hozzám minden szerep közel áll, hiszen van bennem jóság, szeretet, de gonoszság is, utóbbi persze csak akkor, ha előhívom magamból. A történet egy nagyon bűnös városban játszódik, mindent elloptak már, ami mozdítható, óriási a korrupció, hatalmas a rendetlenség, és értesülünk róla, hogy ebbe a kis dagonyába érkezik egy revizor. Tehát nagyon gyorsan rendet kellene csinálni. De annyi a bűn, hogy belesüllyedünk a mocsárba. Ilyenkor jön a másik megoldás, hogy megpróbáljuk korrumpálni a revizort. Ez már-már úgy tűnik, hogy sikerül és felhőtlen a boldogság, de itt jön egy zseniális csavar, ami egy vígjáték szerves része. Remélem, hogy a nézők, akik addig nagyon jól szórakoztak, ezen a csavaron le fognak döbbenni egy kicsit. 

„Habár jutalomjátéknak terveztem, egy nagyon komoly, erőteljes munka lett belőle, de ennek legalább annyira örülök.”
Fotós: Für Henrik

Említette, hogy kemény munka volt eljutni a bemutatóig. Milyenek voltak a próbák?
András már harmadik vagy negyedik alkalommal rendezi a Revizort. Nagyon markáns rendezői elképzeléssel érkezett, mind az előadás formáját tekintve, mind pedig az előadás lebonyolítása szempontjából. Úgy érzékeltetném, mint egy kifestőkönyvet, ahol borzasztó erős vonalakkal föl van rajzolva az ábra - ami nem egy egyszerű ábra. Amikor kezdtem kicsit kétségbe esni amiatt, hogy meg van szabva, mikor, hol merre meddig, akkor azt kérdezte, miért vagyok kétségbe esve? Hisz itt van ez az ábra, színezzem ki. Akkor elkezdtem magamra találni. Ebből a nagyon erősen vezetett, de mégis csak közös munkából született meg az alakításom, ami remélem, elnyeri a nézők tetszését. 

Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy színész szeretne lenni és mit várt a színészettől?
Családi okokból intézeti gyerek voltam felső tagozatos koromban. Onnan egy jó kitörési lehetőség volt, hogy szavaló versenyekre járhattam egy magyar tanárnőmnek köszönhetően. Ő bíztatott engem verstanulásra. Elég sok szavalóversenyt megnyertem szerte az országban, tehát lehetett csavarogni, ez nyomot hagyott bennem. Az egyik szavalóversenyen az akkori legjobb amatőr színház, a Pince Színház igazgatója, Keleti István – ekkor lehettem 15 éves – meghallott és meghívott ebbe az amatőr színházba, ahol főiskolai tanárok képeztek bennünket, az akkori színművészeti pedagóusai. Egy csodálatos csapat volt, közülük 20-30 nagyon ismert színész van ma a pályán. 

Közben esztergályosnak tanultam, középisolásként megnyertem egy Szép Magyar Beszéd Kazinczy-versenyt, ami kötelez arra, hogy vigyázzak arra, hogy szépen beszéljek, ápoljam ezt a gyönyörű nyelvet. Amikor elvégeztem az esztergályos iskolát, akkor döntenem kellett, hogy még egy évet járok iskolába az érettségiért és akkor felvételizhetek a főiskolára, vagy jelentkezem a színházba. 1972 októbere volt, amikor a Déryné Színházhoz jelentkeztem. Akkoriban már éreztem nagyon, hogy dolgozni kell, így egyik nap délelőtt jelentkeztem a Neon Kft.-be kocsikísérőnek. Felszerelkeztem, majd hazamentem, otthon pedig már várt a telefon, hogy este Nyíregyházán kellene játszanom. Visszamentem a céghez, leszereltem, visszaadtam a bakancsot, a ruhát. A Keletiben felszálltam a vonatra, odaadták a szövegkönyvet, és aznap este már Nyíregyházán játszottam egy viszonylag nagy szerepet. Innentől determinált volt az életem, soha, egyetlen napig sem voltam szerződés nélkül, ötven évig. 

Volt szerepálma?
Nem, mert borzasztóan nem szeretek csalódni. Nem álmodozom, mert utána lehet, hogy nem kapom meg, vagy más kapja meg és akkor nagyon rosszul érezném magam. Minden szerepet, amit megkaptam, akár kisebb, akár nagyobb, azt a magaménak gondoltam. Szerintem nem is lehet másképp megcsinálni, csak ha az ember megkedveli a szerepet és azonosul vele. 

Van olyan szerepe, amit ki tudna emelni, amit a legjobban szeretett?
Nem igazán. Ahogy említettem, dolgoztunk együtt korábban Andrással, körülbelül öt éve, az Elnémult harangok című előadásban. Ott egy nagyon jellemtelen karaktert alakítottam, olyannyira sikerrel, hogy volt olyan előadás, ahol a nézőtérről valaki beordibált, hogy „ez mekkora...tetű!”. Annyira hatásos volt az előadás. Szóval ez nagyon emlékezetes. De fiatalon kerültem a pályára, 19 évesen, abban az időben csak úgy hullottak rám a főszerepek...Majdnem minden megvolt, tehát nem maradt bennem hiányérzet.

Milyen érzésekkel tekint vissza az elmúlt ötven évre, a pályafutására?
Összesen háromszor váltottam színházat, ez azt jelenti, hogy hűséges típus vagyok. Erre mindig akkor került sor, amikor nagyon mást gondolt rólam a színház vezetősége, én pedig nagyon jól tudtam magamról, hogy ezt a vezetőim rosszul látják. Amikor nem tudtuk egymást meggyőzni, akkor váltottam, de sosem bántam meg. Ide, Békéscsabára közel harminc évvel ezelőtt Gálffi László, általam nagyon szeretett színészkollégám szerződtetett vissza, ő volt átmenetileg akkoriban itt az igazgató. Békéscsabán már a 38. évadomat töltöm, itt lakom, itt van a házam Jaminában, tősgyökeres csabainak vallom magam. Bár időnként a szomszédok heccből szokták mondani, hogy „a betolakodó” (nevet). 

Úgy gondolom, hogy a színházváltó hullámvölgyeimet leszámítva mindig mindenhol nagyon jól éreztem magamat. Szakmán kívül is viszonylag társasági ember vagyok, aki szeret közösségben létezni. Ennek minden formában tanújelét adtam, sakkozás, kártyázás, az ivást csak félve említem, nehogy valaki félreértse (nevet). Tehát szerettünk egy társaság lenni.

Ha jól értettem, akkor a Revizor az utolsó előadás, amiben láthatja Önt a közönség?
Terveim szerint igen. De, ahogy a Hernádi is énekli, „soha ne mondd, hogy vége”, mert nem lehet tudni. Lehet, hogy amikor 75 éves leszek, megint felhív valaki...na akkor azt azért át fogom gondolni (nevet). 

Soha nem unatkozik

A színművész elárulta, szabadidejében több mindennel is foglalkozik. Mint mondta, majdnem minden hangszeren játszik. Zenei általános iskolába járt, majd autodidakta módon, egészen fiatalon tanult meg gitározni. Szinte az egész életét végig gitározta, rengeteg fellépése volt egyedül és zenekarral is.

Emellett horgászni jár, éjszakánként pedig interaktív módon, online sakkozik, hogy szellemileg is frissen tartsa magát. A kertje a mindene, ahol gyümölcsfái vannak és a ház körül is mindent maga tart rendben és javít meg, szakember nem jár hozzá. Kiemelte: a színház nagyon kötött életvitelt követel meg az embertől, ezért megtapasztalni azt, hogy van magánélete és szabadideje, nagyon hálás dolog. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában