Háborgó tenger érkezett a gyulai Almásy-kastélyba – galériával

A néhai tulajdonosok végakaratának megfelelően különleges festménnyel, Anton Cuberle Háborgó tenger című alkotásával bővült a gyulai múzeum gyűjteménye. A kép a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum segítségével került a gyulai közgyűjteménybe, amelyet kedden mutattak be az Almásy-kastély Stefánia-szárnyában. Az alkotás a látogatóközpont Férfi szalonját, vagy más néven Pipa szobáját díszíti majd.

Papp Gábor [email protected]

Fotók: Kiss Zoltán

Dr. Görgényi Ernő, Gyula polgármestere elmondta, a festmény képzőművészeti érték, de egy kitűnő családra, a Stojanovits családra is emlékeztet, akik a város történetének jeles személyiségeit adták.

– Az alkotásnak a gyulai múzeum gyűjteményébe kerülésével teljesült Stojanovits Kató és Lili néni végakarata – emelte ki. – A család önmagában is jelentős szereplője volt Gyula történetének. Az örökhagyó testvérpár nagypapájának a testvére, Krisztina Ladics György felesége volt, így a Stojanovitsok és a híres Ladics család rokonságban álltak egymással.

A família első gyulai tagja Stojanovits Szilárd kereskedő volt, aki 1806-tól 1880-ig élt. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején nemzetőri szolgálatot vállalt, kapitányként szolgált, majd amikor történt egy végül elhalt kísérlet Magyargyula és Németgyula egyesítésére, akkor is többször megválasztották az egyesített város kapitányának. Gyula közösségének tekintélyes és megbecsült polgára volt. Unokájának – akit szintén Stojanovits Szilárdnak hívtak – a gyermekei hagyták a múzeumra a festményt. Az említett unoka jeles személyiségnek, kitűnő gazdálkodónak számított, amit az is igazol, hogy Csorváson, a város főterén mellszoborral tisztelegtek az emléke előtt.

Stojanovits Katalin és Gabriella, akit Lilinek ismert az egész város, ugyancsak közismert személyiségek voltak Gyulán a 20. század második felében, széles körű társadalmi kapcsolatrendszerrel bírtak és köztiszteletnek, illetve közszeretetnek örvendtek.

– Fontos, hogy az emléküket éltetni tudjuk azzal, hogy a festményt a város egyik legjelentősebb turisztikai attrakciója, az Almásy-kastély falán helyezzük el – emelte ki.

A két hölgy végrendeletében kifejezetten a gyulai múzeumra hagyta a különleges festményt, amely a dokumentum készítésekor, az azóta már megszűnt Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának tagintézménye volt.

Az igazgatóság jogutódja a Munkácsy Mihály Múzeum, így került utóbbi intézmény közreműködésével az alkotás kedden Gyulára. Az esemény jelen volt dr. Bácsmegi Gábor, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója is.

Liska András, a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője elmondta, a múzeumok egy nagyon fontos gyűjtemény-kialakítási formája az adományozás.

– Ennek Gyulán különösen nagy hagyománya van, hiszen a Mogyoróssy János által 1868-ban alapított múzeum kezdetben csak magánfelajánlásokból gyarapodott – tette hozzá. – Napjainkban ez a fajta adományozási forma ismét népszerűvé vált.

Mint megtudtuk, az utóbbi években felajánlás révén jutottak már zongorához, amelyet ugyancsak az Almásy-kastélyban helyeztek el; egy Ferenc József-portréhoz; illetve különböző tárgyakhoz, emellett a közelmúltban egy erdélyi kisnemesi családtól komplett bútor érkezett.

Világkiállításon is szerepelt az alkotó

Gyarmati Gabriella, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze elmondta, Anton Cuberle, az alkotó Bécs egyik kerületében élt, de viszonylag keveset tudni róla.

– A festmény 1871-ben született, két évvel később pedig a művész is szerepelt a Bécsi Világkiállításon, ami azért is érdekes, mert ott a békéscsabai és gyulai kötődéssel is bíró, Munkácsy Mihály is bemutatkozott a Köpülő asszony és a Korhely férj hazatérése című alkotásaival – folytatta a gondolatot.

Visszatérve Anton Cuberle munkásságára, kifejtette, a kedden bemutatott tájképet nagyon aprólékosan, nagyon szépen festette meg az alkotó. Szólt arról, hogy Cuberle-től nem ismernek arcképet, nem ismernek csendéletet, így valószínűsíthető, hogy a tájkép volt a kedvenc műfaja, ráadásul az éjszakai látképeket szerette. A Háborgó tengerrel kapcsolatban érdekességként elmondta, az előtérben egy vitorlás, hátterében egy füstülő gőzhajó látható. Az alkotást Munkácsy Múzeum főrestaurátora, Petrovszki Zoltán tisztította és javította.